Ihász-Kovács Éva - Anyámnak; Bornemisza Attila - Ima az anyákért

Ihász-Kovács Éva

Anyámnak

Kötényed harmat lepi most,
Ingvállad lassan félrecsúszott;
Terítődet akác szövi - Lásd
S a szövőszékké-váló rózsafák.

Megtermik ruhád. Betakar a rét'
Nótád-nem cigány húzza - gerlicék
Egy gerlepár ott repült épp
Mikor a koporsód leszögezték.

S én arra gondoltan - Anyám,
lesz-e nekem is egy ilyen ,,tanyám"?
Nem volt abban semmi bíztató, -
Hogy harang szólt s közben gerleszó.'

Májusban szültél. - Akkor temettek,
Tárgyaid lassan visszaszereznek:
- Ez Teri készlet, ez Mami - kanál
Valami tréfát, ha újra mondanál.

Anyám voltál. S mit adtam neked?
Mire volt jó dús mell-gyökérzeted''
Mire jó most, hogy még itt vagyok
S amott Sávolyon - már csak a sírod.
Kegyetlen Tét a Teremtés maga,
Mégis ujjongás minden csillaga!

Készülök én is. Elmegyünk lassan
A végtelennyi Pillanatban.
Általfutunk gyorsan a Léten,
Bíztatok mindenkit: - ne féljen!
Téged is én biztatgattalak'
S most vélem lész örök - egy Anyag!