Kaffka Margit
Májusi zápor
(részlet)
Itt enyhe és langyos
volt minden – a perc, a szoba illata, a teagőz, – de az imént fájdalmasan mély
lélegzetekkel sietett végig egy nyárfasoron, idejövet – füves, nedves
tavaszszagokban, amik körülfelhőzték magányos fejét. És verssorokat idézgetett
lihegőn és félhangon egy idegen könyvből – távoli, szegény mozlim nőcskék
szerelmes szolgasorsából valókat – flagelláns kedvvel. Kívülről, a tavasz
súlyos és teli pátoszából, a rügyek, a rétek, a felhős ég tragikus
felajzottságából hozott be magával valamit; a szemöldökén ült, a hangjában
rezgett s az ujjai hegyén, ahogy végigsimította az asszony kezét.
*
Hangyaboly
(részlet)
Május – boldog hó –,
tavasz teljessége! Érett, nagy szerelmet, büntetlent, nyilvánosat, boldogat
példázó. Tiszta és ifjú mátkapárok hava; Mária hava és a kinyílott virágoké;
Mária hava, a dicsőséges, örökös Menyasszonyé, Isten szép jegyeséé. Ó, Mária –
boldogságos Szűz Mária!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése