Pénzár Miklós Csaba
Szavak, szavak...
Szavak, szavak,
csodaszép szavak.
Szerelmesen
elsuttogottak.
A méregből, sértőn
odavágottak.
Hogy csak jobban
fájjanak.
Szavak, békítő,
szépséges szavak.
Odaadóan,
megsimogatóak.
Szavak, durvák
és kegyetlenek.
Meggondolatlan,
hidegek.
Mitől a szívek, bizony
megdermednek.
Vágyak, tovareppennek.
Már semmivel,
nem törődnek.
Beletörődtek,
elfásultak.
Szavak, hidegek,
kegyetlenek.
Már nem simogatók.
Hát hová lettetek,
ti szép szavak?
Felemelők, éltetők?
Csak egy szép szó,
örömet adó...
Csak egy szép szó!
csodaszép szavak.
Szerelmesen
elsuttogottak.
A méregből, sértőn
odavágottak.
Hogy csak jobban
fájjanak.
Szavak, békítő,
szépséges szavak.
Odaadóan,
megsimogatóak.
Szavak, durvák
és kegyetlenek.
Meggondolatlan,
hidegek.
Mitől a szívek, bizony
megdermednek.
Vágyak, tovareppennek.
Már semmivel,
nem törődnek.
Beletörődtek,
elfásultak.
Szavak, hidegek,
kegyetlenek.
Már nem simogatók.
Hát hová lettetek,
ti szép szavak?
Felemelők, éltetők?
Csak egy szép szó,
örömet adó...
Csak egy szép szó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése