Szomorúfűz - Szívem falára rajzoltalak

 

Május - a világ legszebb ünnepe – anyák napja.

Kevés olyan szívmelengető ünnep van, mint az anyák napja.

Ekkor köszöntjük édesanyáinkat,

megköszönve nekik mindazt a szeretetet és gondoskodást,

mellyel születésünk óta elhalmoztak bennnünket.

*

Édesanyám emlékére

De szeretném édesanyám
Ráncos kezét újra megcsókolni
Mindenfelé, akárhol jár,
lába elé virágokat szórni.
Ezt megtenni nem tudom már
Elköltözött az életből régen
Szép orcája ott fönnragyog
Minden este a csillagos égen.

Szomorúfűz

Szívem falára rajzoltalak

Édesanyámnak

https://m.youtube.com/watch?v=dzsaOJ3S-a8

„Adhat az Isten gyémántot, kincset palotát,

csak kétszer nem adhat édesanyát.

S ha majd látod gondtól megőszült fejét, térdelj le elé,

s csókkal halmozd el az ő áldott kezét.”

Szavakat írok a füzetbe. Fájdalmaim, örömeim szavait.

Lelkemet ölelik az emlékek. Születnek és elhalnak a pillanatok.

Szememben könnycseppek, mint a gyertya viaszkönnyei.

A horizonton vándorló csillagok, bennem sajgó gondolatok.

Neved suttogom.

Az életed gyöngyként gurult tova a végtelen örökkévalóságban.

A fájdalom szívembe mar.

Most a szél is Rólad mesél. Hív a szemed, - lépek Feléd,

de elveszek a mélykék bársonyságban.

Üvölteni szeretnék hiányod miatt.

Egyszerű ember vagyok. Tele fájdalommal, örömmel – szavaim záporába, vagy csöndembe  hullva. Mondanám, de nincs már kinek – csak a némaságba suttogom: senki nem feledheti az anyai szeretet, az anyai kéz simogatását a szeretet pillanatait. Éjjel nappal Rád gondolok ma is. Vágyom ölelő karod, közelséged – arany szemed mosolyát, meleg kezeid simogatását.   Álmaimban mindig itt vagy velem. Lágyan simogatsz, megölelsz – lesimítod arcomról a könnyeket, a szomorúságot, s a fájdalmat. Köszönöm, hogy meggyújtottad életem lámpását – arany szemed mosolyával, könnyeivel, szerető öleléseddel. Aggódtál értem, féltettél. Boldog voltál – velem örültél, tanulmányaim, munkám sikereiben. Velem sírtál fájó pillanataimban. Tőled, Belőled merítettem erőt. A szereteted arany szálaival kötöttél magadhoz, én pedig szívem falára rajzoltalak ÖRÖKRE.

Álmaimban viaskodom, kereslek útjaimon, vissza-visszatérve az emlékekben. A gyermeki szeretetem mély pillanataiban, amikor szívemre hulló könnyeim – bús szememből – mint áradó patak kicsordulnak és sokszorozódnak az aranyló gyertyafényben. Te vagy a határtalan óceán. Hangom most belevész a végtelenbe emlékeim ködfátylán át. Bújnék Hozzád egy ölelésre.

Szívemben örökké élsz drága ÉDESANYÁM.