Torma Zsuzsanna - Édesanyám

Torma Zsuzsanna

Édesanyám

Túl fiatal voltál, mikor megszülettem Neked,
Hiszen akkor még magad is gyerek
Voltál, alig 18 éves, s lehet
Nem is kívántad hogy legyek.
De jöttem én és két évre rá
A másik gyermeked, a húgom született meg,
S Te szerettél bennünket úgy,
Ahogyan csak tőled tellett.

Sok nélkülözés árán neveltél bennünket,
Elég hamar elvékonyodott tejed,
S Te pótoltad azt finom pempővel,
S amivel csak lehetett,
S boldog voltál, ha éhes is maradtál,
De gyermeked azért ehetett.

Felneveltél bennünket sok gond-baj között
Neked nem jutott
Elég boldogság az életben,
De nem dobtál el minket
Bármily nehéz volt életed, sohasem.

Megöregedtél, lányaid is már
Kétszeres édesanyák lettek,
Unokáidat születésükkor
Karjaidba vehetted.
Nevelésükben sokat segítettél,
Más sem tudott volna tenni ennél többet.

Mikor beteg lettél, - nem is tudod talán -
Mennyit imádkoztam Teérted,
Hogy gyógyulj meg, és még
Sok-sok évet érj meg,
S láthatod, az imám s Isten megsegített;
Kívánok Neked még hosszú életet!

*

ÉDESANYA

Aki már nagyon várja jöttödet.
Aki a világra hoz, s kicsorduló könnyei már egyben örömkönnyek is, amint először Rád tekint. Máris úgy érzi, neki Te vagy a legdrágább kincs az életben.
Aki először félve érinti meg pici testedet, és óvatosan emel keblére, s lesi minden mozdulatodat és kívánságodat, hogy Te a napvilágon is jól érezd magad.
Bebugyolál a hideg ellen, leveszi ruháid, ha meleged van, lágyan simogatja domború mellecskédet. Hallgatja szívverésed, beszívja semmi máshoz nem hasonlítható illatod.
Éjszakánként figyeli minden szusszanásod, és ha elalszik, álmában csak Téged lát!
Vigyáz arra, hogy semmi bajod ne essen, s ha mégis, virraszt melletted, míg jobban nem leszel.
Sokáig várja, hogy mikor teszed meg az első önálló lépéseidet, és amikor ez megtörténik, máris aggódik, nehogy eless és megüsd magad. Keze mindig ott van melletted, mögötted, hogy elkapjon, ha kell, de mindig készen áll arra, hogy elringasson, ha álmos vagy.
Keze fáradhatatlan, még akkor is, ha már nagyon fáradt, s újra és újra felvidul, ha csak rád néz.
Boldog, ha örülni lát, és szomorú, ha fájdalmat lát arcodon.
Sokszor könnyek nélkül is tud sírni, mert semmiképp sem szeretné, hogy Te aggódj őérte.
Saját vágyait soha nem helyezi előtérbe, először mindig a Te kívánságaid az elsők a számára.
Soha nem akar előnyt kovácsolni saját maga részére a Te hátrányodra.
S ha már önálló lettél, ha nehezen is, de elenged.
De azért aggódik, amikor nem vagy a látóterében, s ha hosszú ideig nem adsz hírt magadról.
Neki mindig nehezebb az elválás, mint Neked. Te újra és újra otthagyod őt. Ő mindig Veled van gondolatban. Te úgy érzed, mindenhol biztonságban vagy és leszel. Ő tudja, hogy nem így van.
Örül, amikor vágyaid teljesülnek, s eléred azt, amit szeretnél.
Mindig azon van, hogy segítsen, ha látja, hogy szükséged van rá.
Soha nem irigykedik rád, inkább büszke, ha sokra viszed az életben.
Soha nem mondja azt, hogy őnélküle semmi sem lett volna belőled.
Inkább azt mondja, hogy nélküled nem lett volna teljes az élete.
Soha nem okol Téged, ha valami miatt kisiklott az élete.
S ha úgy érzi, hogy nem kapja meg tőled, amit elvár, nem vádol, hanem inkább elgondolkodik azon, hogy Ő mit csinált rosszul.
Mindig önzetlen. Soha nem várja vissza Tőled azt a segítséget, amit Neked adott.
Ha beteg, soha nem okol érte Téged, igyekszik saját fájdalmait eltitkolni, és nem halmoz el panaszáradatokkal, ha látja, hogy Neked is van elég bajod.
Nem avatkozik bele féltett titkaidba, megvárja, amíg Te mondod el, ha akarod.
Mindig őszinte hozzád, hogy Te is őszinte légy vele és másokkal.
Tiszteletben tartja érzéseidet, gondolataidat, cselekedeteidet, hogy Te is tiszteletben tudd tartani az övét és másokét.
Bízik benned, hogy Te is bízhass önmagadban és másokban is.
Mindig jó példát mutat, hogy Te is jó példát tudj mutatni majd az utánad jövő nemzedéknek.