Csősz József - Vasárnap, ismét ünneplőben.

Csősz József

Vasárnap, ismét ünneplőben

Évszakváltó, utolsó, első hétvég`
jeles napját csak a szív-naptár őrzi,
s idő-ritmus nemhogy követi, győzi
ráadás-szeretettel, mint életét.

A májusi fény már nem rád irányul,
húgodra sem, aki távolból hív fel.
Ünnep ez is kacagó gyermekekkel:
a fogalom ma unokákkal társul.

Kinek, mikor, hogyan hozta az élet.
Terv, szándék szerint kezdődött-e minden?
Rejtőző sejtek csak sejtettek velem
sok nemzedékké felnőtt történetet.

A boldogság már bennünk jut a csúcsig,
ifjak szemsugarai jól nyilaznak.
Fülünkben csengő versnek, dalaiknak
hőfokát öröm új skálái mérik.

Frázisként hangzik: minden nap gyermeknap.
Az ünnepelt, kitől folytatást várunk,
ma kényeztetett, előnyt kap általunk,
érzelmekből joggal nagyobbat harap.

De csak akkor, ha őszinte a szavunk,
eszméink velük bátrabban repülnek,
bizalom madárkáit, ha elülnek,
sokáig őrzi színes lelki várunk.