Csősz József - Mikor már ...

Csősz József

Mikor már …

Mikor már nem úgy kell a tavasz,
mint amiért küzdeni akarsz,
téli szél ha még havat kavar,
eltűnik vele málló avar.

Mikor már rá nem úgy vágyom rég,
mint akinek vetkőzik az ég,
s csupasz teste kéken tündököl,
nap sugara sötétséget öl.

Mikor már zsongás nem ébreszt fel,
nem szólít: régen indulnom kell...
Egyirányú utca az idő,
én sem vagyok fordított jövő

Körforgalom szédített sokat.
Alig várt meg hajnali vonat.
Szerelmet ha csempésztem talán,
megállónyi idő volt csupán.

Eltűntek a szembe mosolyok,
ezért rosszkedvűen ballagok.
Lucskos járdáról száraz sziget
irányodba azért elvezet.

Ne sokat tölts poharamba már,
amitől az emlék visszaszáll.
Tudod mit, szavad legyen vigasz:
mégis úgy kell egy újabb tavasz!

Csak egy arasz, csak még ez az év,
az sem baj, ha nincs akkora hév.
Bátorítsuk egymást, kedvesem,
s eléd múlt tél virágát teszem!