Csősz József
Csak azért is...
Csak azért is...
Éveim száma kissé öregít,
magamnak, másnak mégsem tagadom.
Fékezném az idő kerekeit,
ehhez nincs erőm, nem is akarom...
De képzeletem ifjúkorba visz,
és hajt előre – a csakazértis.
Gondolatban hegyeket mozdítok,
és velem tart sok arcról ismerős,
fogyó holddá vált sok indító ok,
nyárként izzok, pedig rég itt az ősz...
Képzeletem erőpróbákba visz,
ma is éltet a sok csakazértis.
Míg élek, örökké csak tervezek,
új perc vagy év vállamra terhet rak,
változással nézek farkasszemet,
álmaim másnapokba botlanak...
De képzeletem siker-hitbe visz,
érzelem éltet, a csakazértis.
Tudom, néha létem váza megdől,
fontos számomra, van, aki megtart.
Azt is tudom, rám is majd tél köszön,
hajóm nem köthet ki, hol nincs is part...
De képzeletem a legnagyobb kincs,
tovább él bennem, mint : csakazértis!
magamnak, másnak mégsem tagadom.
Fékezném az idő kerekeit,
ehhez nincs erőm, nem is akarom...
De képzeletem ifjúkorba visz,
és hajt előre – a csakazértis.
Gondolatban hegyeket mozdítok,
és velem tart sok arcról ismerős,
fogyó holddá vált sok indító ok,
nyárként izzok, pedig rég itt az ősz...
Képzeletem erőpróbákba visz,
ma is éltet a sok csakazértis.
Míg élek, örökké csak tervezek,
új perc vagy év vállamra terhet rak,
változással nézek farkasszemet,
álmaim másnapokba botlanak...
De képzeletem siker-hitbe visz,
érzelem éltet, a csakazértis.
Tudom, néha létem váza megdől,
fontos számomra, van, aki megtart.
Azt is tudom, rám is majd tél köszön,
hajóm nem köthet ki, hol nincs is part...
De képzeletem a legnagyobb kincs,
tovább él bennem, mint : csakazértis!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése