Csősz József - Még ép falevélen ...

Csősz József

Még ép falevélen... 

(1956. októberében)

Még ép falevélen
üzenem haza,
októberi szélben,
miért mostoha
a sors velem szemben
és nem a haza,
aki űzött engem,
hanem emberek,
a történelemben
bűnös vezérek...

Még ép falevélen
írom teneked:
izzó szerelemben
maradtam veled.
Szépen indult jövőnk,
és a hű szíved
várom már mielőbb,
mint a fellegek,
süssön rájuk a nap,
ragyogjon az ég...
Vállalom múltamat,
s nem csak magamét -

Kicsi falevélen
kevés már a hely...
Gyere hamar szentem,
utánam, hisz` kell,
kell a szövetséged,
és nem csak nekem:
egy harmadik élet
terhét viselem...
Segíts ebben, kérlek,
osztozni velem.

Kicsi falevelem,
fújjon el a szél,
hogy lehessen velem,
Ő, ki értem él!
Ó, drága istenem,
még valóban él?
Hazám, te mindenem,
mondd, valóban él,
s nem haragszol reám?
Egyszer hazatér
hű lányod a vártán,
ha senki se fél,
csak addig szél hátán
szálljon e levél...!
Szét ne szakítsd, Sátán,
míg kezedhez nem ér!