Hajnal Anna
A gond akár a
szemfedél
A földomlás a zöld
vetést,
nyomja a gond a
szívemet,
megfullaszt mindent,
eltemet,
bomlaszt az örök
számvetés.
A gond akár a
szemfedél,
vagy súlyos föld
szemem fölött,
minden alája
költözött,
s a napvilágra fel
nem ér.
Lelkemben bomlik mind
a kép,
poshadnak a halas
tavak,
szúrágta erdők
omlanak
egy fa ha áll,
kísértetkép.
A gyanta már-már
borostyán,
kövülnek régi
ligetek,
halnak a csigás
szigetek,
s lassan merülnek víz
alá.
Haldoklás felejti
magát,
ha elnyúlok a
vánkoson,
csak villog alvó
mosolyom
s elárul mint a
redves fát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése