Hajnal Anna
A magam törvénye
szerint
Jaj, hol is kezdjem,
hogy el tudjam mondani,
mennyire boldog
vagyok!
éjjel volt, hirtelen
elállt az eső,
kacagtak a friss
illatok,
kettesben mentünk a
fák közt az uton:
percekre boldogok.
Aludni sem hagyott
örömem éjjel,
nevetve gondoltam
rád,
megszünt a rettegés,
gyanu és vágyódás,
megszünt a
rabszolgaság!
szeretlek, mégis a
magamé vagyok, most
szabadon gondolok
rád.
Bizhatok magamban,
biztosan ringanak
napjaim felém megint,
haragod nem halál s
üdvözülhetek a
magam törvénye
szerint:
Hajnalok, nappalok
vágytalan derüje
s csillagok nyugalma
int.
Mert tudom ha
engednék, nem lenne csókodból
sohasem, sohasem
elég,
örvénylő keringés, kábulás,
zuhanás,
nem bánnám hogyha az
ég
naprendszerei bomolva
keringnek
és itt a fekete vég.
S a nyujtózó fák közt
megéreztem hirtelen:
szabad, szabad
vagyok!
énekeltek a csendben
a cseppek
s a bolondul friss
illatok -
sohsem szerettelek
annyira még,
mint most, hogy
szabad vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése