Hajnal Anna - Alkonyfény

Hajnal Anna

Alkonyfény

Szélfútta lomb közül jó a rőt, a szökkenő fény,
Egy boldog ablakon ujjongva törve át
azonnal táncba áll a színekkel, kik jöttén
Nyoman van bedalolják az üdvözült szobát.

Mézszínű mezzóhang, arany gordonka szólam
elzengő alkonyokról, mirólunk énekel,
rólad örökre-ifjú s fehérhajúról rólam,
Kiket körülvirul az időtlen jelen:

a piros heverőn még fejed nyoma a párnán,
- Eléri a sugár, felizzik a mosoly --
lágy hosszú lépteid a szobán végig járván
nesztelen folytatódnak Álmomban valahol.

Asztalon piros lángok, égnek hús kardvirágok,
kancsókban magas ágak, kibomló liliomok,
mi így szeretjük: nyár van, mindig piros virág van,
Örökkön ünnep, gyertyák, fény, színek, illatok;

filodendron kinyúlva félénk zöld tenyerekkel
sok ágaskodó kézzel karéjos csillogás,
A Szárnyas pálmaág szól, rezeg finom neszekkel,
zöld láthatatlan szélben ő zeng, a citorás;

a parkett barna rőt - Alkonyi tótükörben
elnyúlva fürdik-fürdik fehér hattyui Árny
rézsárga hattyucsőrrel kilincse vár időtlen,
az ajtó néma vággyal lefogott hattyuszárny.

Ő őriz minket: Ő a nem hervadó jelenben,
lágy alkonyfényben itt örökre ifjan jársz,
veled az alkonyfénybe, Örökös ünnepségre
őrzőnk a fehér ajtó örökre összezárt.
Őrzőnk a fehér ajtó kizárta a halált.