Hajnal Anna
Messziről
Reggel van, ágyamon
ülök,
de enyém messze tenyered,
és hirtelen csókom nyomán
finom köd futja be szemed.
de enyém messze tenyered,
és hirtelen csókom nyomán
finom köd futja be szemed.
Be édes fészekre
talált
ajkamnak bujkáló tüze, –
szorongás száll fel szívedig,
s a reggel fűszeres íze
ajkamnak bujkáló tüze, –
szorongás száll fel szívedig,
s a reggel fűszeres íze
lángokkal csap szét
ínyeden,
és minden ered megtelik
szúró villámokkal,amik
fel-felcikázva szívedig
és minden ered megtelik
szúró villámokkal,amik
fel-felcikázva szívedig
vakítanak, s te nem
tudod,
mitől őrült meg reggeled,
míg ajkam lassan, szomjasan
csókolja ájult tenyered.
mitől őrült meg reggeled,
míg ajkam lassan, szomjasan
csókolja ájult tenyered.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése