Kópis Eta
Ősz
Ködhintóban jár az Ősz.
Hangulata: szörnyen Bősz.
Süvít a szél.
Kegyetlen:
Egy csöppet sem szeretem.
Ormótlan nagy felleg-sereg
keseríti bús szívemet.
Ördögkatlant zargat, kerget
közepében Manó - gyermek.
A Domb alján sír az anyja:
hol szenved egyetlen fia?
Gesztenyefánk egy levele:
már is katlan közepébe.
Pattanj föl rám apróság !
Vár rád drága jó anyád!
Már is röppen, száll a levél.
a kis csavargó így haza tér.
Édesanyja karba veszi, öleli.
Gesztenyefa-levélkét megdicséri.
Menj utadra drága gyermek!
Kerüld az ördög-szekeret.
Keress avar-szőnyeget,
hol nyugodhat kis szíved!
Gesztenyefa nem tanyád,
Halott: drága jó anyád.
Sárga, barna, tarka szőnyeg
lett szép nyári palotád.
Szürke égbolt, ködös táj.
Az elmúlás nagyon fáj.
Ősz, Tél egyszer véget ér.
Siklik a szán Tél jegén.
Nyomukban a Tavasz ébred.
Nap sugara rügyet éleszt.
Pattan a rügy, dalol a Táj
Nem sokára itt van a Nyár!
Trillázza sok kicsi rigó.:
Az élet szép, és élni jó!
Hangulata: szörnyen Bősz.
Süvít a szél.
Kegyetlen:
Egy csöppet sem szeretem.
Ormótlan nagy felleg-sereg
keseríti bús szívemet.
Ördögkatlant zargat, kerget
közepében Manó - gyermek.
A Domb alján sír az anyja:
hol szenved egyetlen fia?
Gesztenyefánk egy levele:
már is katlan közepébe.
Pattanj föl rám apróság !
Vár rád drága jó anyád!
Már is röppen, száll a levél.
a kis csavargó így haza tér.
Édesanyja karba veszi, öleli.
Gesztenyefa-levélkét megdicséri.
Menj utadra drága gyermek!
Kerüld az ördög-szekeret.
Keress avar-szőnyeget,
hol nyugodhat kis szíved!
Gesztenyefa nem tanyád,
Halott: drága jó anyád.
Sárga, barna, tarka szőnyeg
lett szép nyári palotád.
Szürke égbolt, ködös táj.
Az elmúlás nagyon fáj.
Ősz, Tél egyszer véget ér.
Siklik a szán Tél jegén.
Nyomukban a Tavasz ébred.
Nap sugara rügyet éleszt.
Pattan a rügy, dalol a Táj
Nem sokára itt van a Nyár!
Trillázza sok kicsi rigó.:
Az élet szép, és élni jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése