Kópis Eta - Ő lett

Kópis Eta

Ő lett

Múltam sebeit már nem simogatom,
szemed fényében felragyogott napom.
Te vagy életem bút feledtető álma.
 – Te vagy tiszta fény, boldogságom vágya.  
Kezed kezemben fészkelő madárka,
fájdalmat, szenvedést markunk bezárta.
 Szívem párszor ismerte már a Szerelmet,  
csak a „Kaszás” nem hagyott soha bő teret.  
Gyászba taszította felfénylő napomat,  
kiket szerettem, korán elvitte azokat.
Óh, mond Istenem, ha jő egy új szerelem,
féltsem Lényét magamtól, vagy szerethetem?
Szerelmem ára újabb gyász nem lehet.  
Nem vághatok eret, szívemben új sebet.  
Engedj úgy szeretni én drága Istenem,
„szépkorom” már ne szenvedés legyen!
Kit utamba hozol, hagyd, tudjam szeretni.  
Göröngyös útján neki is végig kellett menni.
Hagyd! Rakja vállamra élete keservét, 
- hogy együtt hordozzuk Sorsunk Vaskeresztjét!  
Hagyd, legyen Életem! Álmaim tündére
Fekete gyászomat, színezze fehérre!  
Nem fehér, szívárvány- színben játszik szívem.  
Rózsaszín e világ és az Élet körülöttem.