Kópis Eta
Kérlek…!
Kérlek, ha kicsit is szeretsz még,
tárd ki Szíved – engedd be a Reményt!
Testem kagylóhéjban szorong kedvesem.
Kérlek, hagyd piheni puha fészkeden!
Hiányzol. Érzem lázas fájdalmadat.
Ébren is álmodom, keresem mosolyodat.
Golgotává nőtt Sorsom menekít fészkedbe.
Bizakodom: irányítását átveszed kezedbe.
Lassan szépül, épül kettőnk puha fészke,
Fények Árnyak között lelkünk szigetébe.
Ott hol társként megél Szerelem Szenvedély:
s nem kísér bánat, csak árnyékként a Fény.
Építs nekem fészket, ha kicsit is szeretsz!
Védelmezz, óvj, vezess, fogd a kezeimet!
Gyere vissza hozzám! Félek a sötétben.
Járjuk együtt utunk : Árnyékban és Fényben!
tárd ki Szíved – engedd be a Reményt!
Testem kagylóhéjban szorong kedvesem.
Kérlek, hagyd piheni puha fészkeden!
Hiányzol. Érzem lázas fájdalmadat.
Ébren is álmodom, keresem mosolyodat.
Golgotává nőtt Sorsom menekít fészkedbe.
Bizakodom: irányítását átveszed kezedbe.
Lassan szépül, épül kettőnk puha fészke,
Fények Árnyak között lelkünk szigetébe.
Ott hol társként megél Szerelem Szenvedély:
s nem kísér bánat, csak árnyékként a Fény.
Építs nekem fészket, ha kicsit is szeretsz!
Védelmezz, óvj, vezess, fogd a kezeimet!
Gyere vissza hozzám! Félek a sötétben.
Járjuk együtt utunk : Árnyékban és Fényben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése