Kandrács Róza
Négy év
Négy éve, hogy
elmentél
oda hol, tán nincs is fény,
nem süt a nap sugára
senki ember fiára.
Nincsenek ott csillagok,
csak a sötét bánatod.
vagy ahová hív a fény?
Boldog aki oda tér.
Ki tudná meg mondani,
hová is jut valaki?
Boldog lesz-e? Vagy soha,
jár - e neki még csoda?
Míg éltél és szerettél,
semmivel nem törődtél,
de amikor a baj megjött,
tested - lelked összetört.
Nem kellenek már csodák,
piramisok,paloták.
Elég volt egy kedves szó,
csak már nem volt hallható.
Kértél, de már tévedtél,
egy kicsikét elkéstél.
Amikor még lehetett,
elvesztetted eszedet.
Véget ért egy álom kép,
nem jön vissza semmiképp.
Mert ahová jutottál,
az már egy más,
oda hol, tán nincs is fény,
nem süt a nap sugára
senki ember fiára.
Nincsenek ott csillagok,
csak a sötét bánatod.
vagy ahová hív a fény?
Boldog aki oda tér.
Ki tudná meg mondani,
hová is jut valaki?
Boldog lesz-e? Vagy soha,
jár - e neki még csoda?
Míg éltél és szerettél,
semmivel nem törődtél,
de amikor a baj megjött,
tested - lelked összetört.
Nem kellenek már csodák,
piramisok,paloták.
Elég volt egy kedves szó,
csak már nem volt hallható.
Kértél, de már tévedtél,
egy kicsikét elkéstél.
Amikor még lehetett,
elvesztetted eszedet.
Véget ért egy álom kép,
nem jön vissza semmiképp.
Mert ahová jutottál,
az már egy más,
MÁSVILÁG.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése