Kandrács Róza - Ez az életed

Kandrács Róza

Ez az életed 

 https://www.youtube.com/watch?v=d6jXxglhPGY

Élted az életed,
mint virág a kertben
Fűszál a réten,
fa az erdő mélyen.
Csobogó patakként,
folytak el az évek.
Hol a nap sütött,
hol a felhők gyűltek.
Megmásztál kősziklát,
szirten megpihentél.
Leérve a völgybe,
olyan boldog lettél.
Ezer harcot vívtál,
viharral és széllel.
Nem törődtél soha,
a sok nehézséggel.
Könnyű volt az élet,
mert fiatal voltál.
A jelenben éltél,
jövőt nem gondoltál.
Mint fának a hajtása,
lett gyereked,unokád.
Ők viszik most tovább,
amit tanítottál.
Eljött az ősz,
rozsdaszínű barna.
Az eszed azt mondja,
nocsak rajta-rajta.
De tested mint hulló,
rózsának a szirma.
Lepereg a földre,
a szél messze hordja.
Nem szalad már a láb,
a kezed is béna.
Csak a szívedben ég,
az a régi szikra.
Mennél tennél
mint egykor oly régen.
Megnéznéd a holdat,
oda fenn az égen.
De unoka mondja,
ülj le csak Mamuska.
Székedbe a párnát,
oly kedvesen hozza.
Staféta botod,
átvették most szépen.
Leányaid teszik eléd,
most ebéded.
Tavasz, nyár volt élted,
már az őszt elérted,
Most a tél mond neked,
édes szép meséket.