Kandrács Róza
Ma még talán
Ma még csodás a világ.
Ma még süt a nap is
reám.
Élvezem melegét,
hallgatom szellők
üzenetét.
Ma még boldog vagyok,
várom a holnapot.
Várom a boldog éjt,
a felkelő napot.
Az égen ragyogó holdat,
százezer csillagot.
Hallgatom a madarak énekét,
csodálom családom
szép életét.
De messze távol a hegyeken
már gyűlnek a fekete
fellegek.
Elmémen egy villám
cikázik át.
Megvilágítva a fájó
valót, a borzadályt.
Mikor mindez káprázat
lesz csupán.
Egy elmúlt világ,
mely a mélybe merült
már.
Miért kell tudnom,
Istenem?
Ez lesz a végzetem.
Könnyebb lenne,
talán.
Ha csak jönne,
s vinne a semmibe
egy éjszakán.
Ne tudnám, mi vár reám,
ne várnám holnap.
Holnapután.
Mikor jön el a nagy
semmi.
Az üres talány.
Ma még süt a nap is
reám.
Élvezem melegét,
hallgatom szellők
üzenetét.
Ma még boldog vagyok,
várom a holnapot.
Várom a boldog éjt,
a felkelő napot.
Az égen ragyogó holdat,
százezer csillagot.
Hallgatom a madarak énekét,
csodálom családom
szép életét.
De messze távol a hegyeken
már gyűlnek a fekete
fellegek.
Elmémen egy villám
cikázik át.
Megvilágítva a fájó
valót, a borzadályt.
Mikor mindez káprázat
lesz csupán.
Egy elmúlt világ,
mely a mélybe merült
már.
Miért kell tudnom,
Istenem?
Ez lesz a végzetem.
Könnyebb lenne,
talán.
Ha csak jönne,
s vinne a semmibe
egy éjszakán.
Ne tudnám, mi vár reám,
ne várnám holnap.
Holnapután.
Mikor jön el a nagy
semmi.
Az üres talány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése