Kandrács Róza - Csapodár ...

Kandrács Róza

Csapodár …

Mint méhek a virágra,
úgy szálltam ágról - ágra.
Nem volt nyugtom sohasem,
nem leltem az életem

Voltam fiatal majd öreg
nem találtam meg helyem.
- Forró csókos éjszakák-
Űzött, kergetett a vágy.

Volt álmos, lágy szöveg,
gyengéd, buta szeretet.
Simogatott öreg kéz,
kevés volt...mind kevés.

Mit akartam?- Nem tudom.
Hajtott rossz csillagzatom.
Senki, semmi nem elég,
nem érti a józan ész.

Mint pillangó száll tovább,
úgy repültem mezőn, s réten át.
Mind eldobtam ki szeret,
azt hittem ez így mehet.

Jött egy eső, szélvihar,
jól elvert és betakart.
Elcsábított, otthagyott,
mint én a sok-sok balekot.

Csak most tőlem szállt tovább,
ha tehetném visszahoznám
Mint lepke a hímporát,
elvesztettem varázsát.

Most értem meg mit tettem,
sirathatom életem.
Kiégett, üres a világ,
fájó, bántó a némaság.

Nem figyel rám senki sem,
elfeledtek, úgy hiszem
megérdemlem,
vétkeztem.