Margot - Rajzolok

Margot

Rajzolok 

Rajzolok, égen úszó felhőt,
Mit ellep bodros birkahad,
Képzetem csapong közöttük,
Mint szétfoszlott rongydarab.
Rajzolok rózsát, ágat, levelet,
Simogató, puha, meleg kezet.
Rajzolok lüktető szívet,
Hófehér, röppenő galambot,
De bomlik a józanész,
Merészet gondolok!
Vérem fröccsen a lapra,
Most vérrel rajzolok.
Koporsót, keresztet, golgotát.
Rajzolok, mint eszelős,
Rajzolok tovább!
Mocskos, hófedte mezőt,
Keresztek sorjázta temetőt.
Töviskoszorút lelek, fejemre
Húzom, úgy vonszolom saját
Keresztemet, tovább az úton!
Rajzolok, mit rám vet az álom,
Rajzolom anyámat, halotti ágyon!
Istenem, adj pihenést az agynak,
Vergődő léleknek, s véres kéznek!
Ne bugyogjon számból, vérrel
Mocskolt ének, s tollamat
Ne saját vérembe mártsam,
Hogy ne fájdalomtól
Őrjöngve kiáltsam,
Hogy élni szeretnék, élni, élni!
Nem temető árkáról mesélni!
Szeretnék virágot rajzolni újra!
Napot, aranyba mártott ecsettel,
Hogy új ébredést hozzon a reggel,
Új életet, új napot, új színeket!
Hogy szerelmet fessek! Életet!
Érezzem, kellek, még kellek!
Ennek a cudar, kegyetlen életnek!