Margot - Mókuskerék

Margot

Mókuskerék

Nincsenek örökkön jók,
Nincsenek örökkön rosszak.
Nincsenek örök szentek,
Vagy örök elkárhozottak.

Vannak, kiket szeretnek,
De szeretve átkozottak,
Vannak, kiket gyűlölnek,
S áldozatai a rossznak.

Mint kazalban szalmaszál,
Törik, vagy hajlik az ember.
Van, ki törik, de talpra áll,
Ám továbbhaladni nem mer.

Van, ki hajlik, mint a fűz,
Simulékony, s alázatos,
De embersége semmi,
Előre nyal, hátra tapos.

Nincsenek, csak boldogok,
Sem örökkön szomorúak.
Néha fent, vagy néha lent,
Örök fintora a sorsnak.