Margot - Megkésett köszöntő; - Séta a Duna parton

Margot

Megkésett köszöntő

Ha a toronyóra elüti az éjfélt,
Ha a nagymutató a kicsin átfordul,
Csak a jót vidd át a következő évre,
Még ha az emléktől a könnyed is csordul.
Dobd hátad mögé az elmúlt pillanatot,
Csak előre nézz és bízz a szebb jövőben,
Öleld a szívedhez az egész világot,
Hátha jobb lesz sora az újesztendőben.
Tudj magadból adni, sok-sok szeretetet,
Lásd meg más szemében a lelke bánatát,
Törölj le könnyeket, hirdess jó szót, békét,
Az igazság hangja szívedet járja át.
Örüljünk hát együtt, eme pillanatnak,
Feledjük a bút és a múlandó időt,
Zárjuk az óévet, köszöntsük az újat,
S bizakodva várjuk a rákövetkezőt.

*

Séta a Duna parton

A januári nap hunyorog az égen,
Házak árnyékában galambcsapat szemez.
Lassan koppan léptem a macskaköveken,
A város bűzös, koszos ágyából ébredez.
Szomorúan indul a lábam előre,
Agyongyötört testemet vonszolja tovább.
Két szemem lázasan issza az életet,
Csak percre feledhetném az ittlétem okát.
A híd felől szél fúj, nézem a párokat.
Tavaly ilyenkor itt, még oly boldog voltam!
-Gyógyszerszagú élet, haldoklik a testem-
S most kalapál a szívem, ahogy rád gondoltam.
Valami fáj bennem, nincs, ki meghallgasson!
Halál szőtte álom, fedi a szememet!
Csak kullogok némán, számat összezárom,
Hallgatni kell, s temetni, mert mást nem tehetek.