Margot
Tábortűznél
Amikor lángra kap a
fa,
A szalonna zsírja sercen,
Tűznyelveken vígan táncolsz
Felragyogsz a két szememben.
Kacagsz az izzó parázson
Forrón megcsókolod kezem
Csillagszikrát szórsz hajamba
S pajkosan incselkedsz velem.
Mért van az, hogy folyton látlak,
Hogy lüktetsz az életemben?
Tűzálmokban ölelkezünk,
Együtt égünk képzeletben.
Két kis pajkos lángnyelvecske,
Tépi, őrli, falja egymást,
De egy gonosz égi zápor
Vize, elfojtja a varázst.
A szalonna zsírja sercen,
Tűznyelveken vígan táncolsz
Felragyogsz a két szememben.
Kacagsz az izzó parázson
Forrón megcsókolod kezem
Csillagszikrát szórsz hajamba
S pajkosan incselkedsz velem.
Mért van az, hogy folyton látlak,
Hogy lüktetsz az életemben?
Tűzálmokban ölelkezünk,
Együtt égünk képzeletben.
Két kis pajkos lángnyelvecske,
Tépi, őrli, falja egymást,
De egy gonosz égi zápor
Vize, elfojtja a varázst.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése