Margot - Önvizsgálat

Margot

Önvizsgálat

Nem akarom, hogy tudd
Azt, hogy ki vagyok,
Mert az élet, mint
Futóhomokot a szél
Hord össze-vissza,
Söpör odébb-odébb.
Nem nyugszom meg soha,
Nincsen pihenésem.
Sorsom ezt rótta rám,
Ez lenne büntetésem,
Hogy ne leljek nyugtot soha,
Ne tudjak pihenni sehol.
Lelkem testem előtt,
Mint űzött vad lohol,
Kit vérebek kergetnek,
Nyugtát sehol sem leli,
Igazi arcát mutatni nem meri,
Mert félt mindig attól,
Kikről hitte, hogy szerették,
Most elfordulnak tőle;
Kajánul mutatnak a büntetendőre,
Mert más volt mindig,

mint a való,
Más, mint a könnyfacsaró,
Őt körülvevő álruhás emberek,
Azt hitte barátok, s nem látta,
Hogy vicsorgó vérebek.