Szijártó Péter - A Teremtő kezét

Szijártó Péter

A Teremtő kezét 

most keltem csak, a világra
még éppenhogy pislogok
mi a célja, értem e?
nézem merre is forog

néha-néha, egy pörgetésnél
a teremtő kezét nézném
hátha megszoríthatom
felbukkannak színes évek
ígérnek de mind elégnek
- örökké várt alkalom

vágyaim ma költözködnek
mint a fázó madarak
lelkem szabad égboltján
csak tudnám hová tartanak

dal kel bennem, bölcsőjében
nem is hallom, inkább érzem
a boldogság elrohan...
megmenthetném? igaz még tán...
nem sírok csak nézek némán
s rázkódom hangtalan

mindenem van, el nem veszhet
mikor vágyakból vagyok
hátra fekszem s míg hiszem
szállhatnak az angyalok

és a világ régivé lesz
csókkal, szóval részévé tesz
üzen nekem, úgy dobog
mikor nem talállak, csak kereslek
olyan szépek : lélegeznek
a szomorú pórusok