Szijártó Péter
Tavaszi vigasztalás
…padokra ülsz lassan
és számolod a százat
míg nézed a toronyórát
váratlan tavasz támad
az ágy sarkai nyúlnak
feltűnnek messzi tájak
még fájnak gondolatban
a sok régi ágyak
ám a fáknak lábaközt
tündöklő varázslat:
a langyos árnyékok
már büszkébben járnak
ha már egyszer szerettél
(számold csak a százat)
mire a végére érsz majd
újra átjárhat
szívtől mezítlábig,
s nincsen szebb ajánlat
ölelni akar a táncos világ:
menjél! már várnak…
és számolod a százat
míg nézed a toronyórát
váratlan tavasz támad
az ágy sarkai nyúlnak
feltűnnek messzi tájak
még fájnak gondolatban
a sok régi ágyak
ám a fáknak lábaközt
tündöklő varázslat:
a langyos árnyékok
már büszkébben járnak
ha már egyszer szerettél
(számold csak a százat)
mire a végére érsz majd
újra átjárhat
szívtől mezítlábig,
s nincsen szebb ajánlat
ölelni akar a táncos világ:
menjél! már várnak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése