Szijártó Péter - Zene arcú lányok

Szijártó Péter

Zene arcú lányok 

Fákat ültetnek köréd Kis fákból nőttek föléd
A zene arcú lányok. A dallam lelkű álmok.
Töltőtoll kapar a papíron Komponálunk hallgatagon
Vérzik kék szíve. Zúg a harangok szele.

Mi ez? Mi ez? Mi ez? Mi ez?
Halk mű ez és szomorú.
November színe van
De azon túl arany.
De azon túl csak csend.
Halk talpakon leng.
Csak könny csilingelés
Csak a könny csilingel és

Gyémántot növeszt a szívedben.
Most csak némán várok, Most csak rájuk vágyok,
S a zene arcú lányok És a dallam lelkű álmok
Csomagolják a lelkemet. Megtáncoltatnak engem.

Mind itt vannak bennem.
A világra emlékezek.
De azon túl neszek.
De azon túl én vagyok.
Közöttünk dallamok.
Az esernyő unalomban,
A kerti hangokban.
Mi ez? Mi ez?

Falevelek íze a számban
A szerelmes magányban
De azon túl a végtelen.
Maga az űr a szerelem.
Hangjegyek a csillagok.
Szerelmes vagyok.

Kódorog az égi bajnok.
Őszi chansonok járnak.
Belém találnak.
De azon túl nyár van.
Szív dob szól a nyárban.
Körötte csak a csend.
Aztán az is lecseng.

Elmúlhatunk mi is?
Nem lehet.