Torma Zsuzsanna - Július végi esti csendben

Torma Zsuzsanna

Július végi esti csendben

Július végi esti csendben
Fülledt a lég, szellő se rebben.
Magányos tücsök halkan cirpel,
Vonuló felhő záport cipel.
A Hold világát eltakarja,
De ez a felhőt nem zavarja.
Talán a Holdnak szép ruhája
Vonzza magához, s azt csodálja.
Nehéz a búcsú, ám a szellő
Viszi tovább és száll a felhő
Eggyé válva a sötétséggel,
Béke, s nyugalom terül széjjel.

Nyugvóra térne ember, s állat,
„Viszlát” intve a napsugárnak.
Aludni kéne, ám meleg van,
Félretolva pihen a paplan.
Ablak kitárva – nappal zárva -,
Jöjjön hűs éj, mindenki várja.
Ám, mi és ki jár kint az utcán:
Kóbor kutya, vagy részeges tán?
A kutyanép elkezd csaholni,
Az est lassan éjbe hajolni.
Közel az éjfél, mégis zaj van,
Beszélgetés is hallik halkan.
Jobb volna tán az utcán hálni,
A Holdat nézve csendre várni!