Torma Zsuzsanna
Októberi nyárban
Megértem immár ötvenöt nyarat,
S most ötvenötször újra itt az ősz,
Számomra az idő nagy léptekben halad,
Gondolatom ezen többször elidőz.
Ebben a langymeleg októberi nyárban
Sokévnyi emlék képe feldereng,
S ebben az őszi várakozásban
Őszülő fejem sokszor elmereng.
Sárguló levelek halk zizzenéssel
Érnek a földre lábaim elé,
Szél kap hajamba hűs libbenéssel,
Arcom emelem a napfény felé.
Nem tudom hány ősz marad még nékem,
Szívemben megannyi vágyakozás,
De amíg van kiért tovább is élnem,
Nem huny ki bennem végleg a parázs.
S most ötvenötször újra itt az ősz,
Számomra az idő nagy léptekben halad,
Gondolatom ezen többször elidőz.
Ebben a langymeleg októberi nyárban
Sokévnyi emlék képe feldereng,
S ebben az őszi várakozásban
Őszülő fejem sokszor elmereng.
Sárguló levelek halk zizzenéssel
Érnek a földre lábaim elé,
Szél kap hajamba hűs libbenéssel,
Arcom emelem a napfény felé.
Nem tudom hány ősz marad még nékem,
Szívemben megannyi vágyakozás,
De amíg van kiért tovább is élnem,
Nem huny ki bennem végleg a parázs.
*
Oly hirtelen besötétül
Esténként az őszi ég,
Pedig a Nap úgy ragyogott,
Lekerült az öltözék!
Kihasználva ezt az időt,
Még e néhány szép napot,
Kiülök az udvaromra,
S napfürdőzöm egy nagyot.
Vénasszonyok nyara végül
Színes köntösébe búj’,
Talán két nap, s elbúcsúzik,
Hisz’ Október szele fúj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése