Torma Zsuzsanna
Öröm a családban -
Laura
Régen dédelgetett álmunk már valóság,
Unokánk született, vele szépség, jóság!
A hírt mikor kaptuk, hogy ő megszületett,
Szemünkből könny hullott, csak szívünk nevetett!
Hej, de nagy kár, hogy ők tőlünk messze élnek,
Nélkülük számolunk már jó néhány évet,
Évente csak egyszer, vagy kétszer, ha látjuk
A családot, s közben a napjaink’ számláljuk.
Mennyi idő telik, míg láthatjuk újra,
Mekkorát nőtt már a baba Laura?
Mikor jön el a nap, mikor újra látjuk?
Mikor őt megint a karjainkba zárjuk?
Nagy most a boldogság, szívünkben jó érzés,
Újra az aggódás, féltés, nem is kérdés!
Hiszen azt kívánjuk, mama és a papa,
Nőjön nagyra, s szépre unokánk, Laura!
Unokánk született, vele szépség, jóság!
A hírt mikor kaptuk, hogy ő megszületett,
Szemünkből könny hullott, csak szívünk nevetett!
Hej, de nagy kár, hogy ők tőlünk messze élnek,
Nélkülük számolunk már jó néhány évet,
Évente csak egyszer, vagy kétszer, ha látjuk
A családot, s közben a napjaink’ számláljuk.
Mennyi idő telik, míg láthatjuk újra,
Mekkorát nőtt már a baba Laura?
Mikor jön el a nap, mikor újra látjuk?
Mikor őt megint a karjainkba zárjuk?
Nagy most a boldogság, szívünkben jó érzés,
Újra az aggódás, féltés, nem is kérdés!
Hiszen azt kívánjuk, mama és a papa,
Nőjön nagyra, s szépre unokánk, Laura!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése