Wass Albert
Január
Kezembe került egy régi emlék,
Egy elfelejtett vaddisznó serte,
Emlékszem… régen… egy erdő mélyén…
Valahol messze… nagyon messze…
Tél volt. Ködös… zúzmarás… hideg…
Szélvész zúgott az ős tölgyek között,
A hó s a föld fehér menyegzőjére
A rengeteg is díszbe öltözött…
A mély katlanban, hova nem ér a szél,
S körös-körül szurtos Titánok állnak,
Halotti csendben olykor összezörrent
Aszott csont-karja egy-egy tölgyfa-ágnak.
Élet-halál harc folyt akkor a völgyben,
Az óriás vadkan s két bátor kutya.
Körös-körül a fehér hólepel
Véres nyomokkal össze volt taposva…
Lövés döreje rázta fel a csendet,
A fagyos zúzmarát nyakamba verte,
S a vértócsától pirosló havon
Kezemben volt a diadal: a serte.
Egy elfelejtett vaddisznó serte,
Emlékszem… régen… egy erdő mélyén…
Valahol messze… nagyon messze…
Tél volt. Ködös… zúzmarás… hideg…
Szélvész zúgott az ős tölgyek között,
A hó s a föld fehér menyegzőjére
A rengeteg is díszbe öltözött…
A mély katlanban, hova nem ér a szél,
S körös-körül szurtos Titánok állnak,
Halotti csendben olykor összezörrent
Aszott csont-karja egy-egy tölgyfa-ágnak.
Élet-halál harc folyt akkor a völgyben,
Az óriás vadkan s két bátor kutya.
Körös-körül a fehér hólepel
Véres nyomokkal össze volt taposva…
Lövés döreje rázta fel a csendet,
A fagyos zúzmarát nyakamba verte,
S a vértócsától pirosló havon
Kezemben volt a diadal: a serte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése