Wass Albert - Valahol messze susognak a lombok

Wass Albert

Valahol messze susognak a lombok

Valahol messze susognak a lombok,
Valahol messze dalol a madár.
A réteken már nyílnak a virágok,
S az erdő szélén ott legel a nyáj.
 
Valahol messze egy pacsirta szól.
Megérkezett már a vidám követ?
Avagy csalogány volna késő éjszakán?
Én nem hiszem. Azért... talán... lehet...

Csak álom volt, egy szertefoszló köd.
Hisz még hideg van, künn süvölt a szél.
A földön lent egy megfagyott madár,
Fehér ruhában temeti a tél...

Hideg van... fázom... menjünk a szobába.
Még nincs tavasz, fehérek a dombok,
De hallga... mi ez? Vagy csak képzelődöm?
Valahol messze susognak a lombok...