Wass Albert
M i lesz veled?
Mi lesz Veled, ha jön
az ősz,
s nem nyílik több virág:
ha ködbe borul körülötted
a világ?
s nem nyílik több virág:
ha ködbe borul körülötted
a világ?
Mi lesz Veled, ha
elfogy majd a napfény,
s a parti fűzfa sárgán integet,
s a gúnyos szél,a novemberi szél
kinevet?
s a parti fűzfa sárgán integet,
s a gúnyos szél,a novemberi szél
kinevet?
Mi lesz Veled, ha egy
fekete árnyék
egyszer a homlokodra települ,
s kikerget a decemberi ködbe
Egyedül?
egyszer a homlokodra települ,
s kikerget a decemberi ködbe
Egyedül?
Ha majd az ősz a
sápadó szívekből
könnyel törli ki felvésett neved:
Nyárasszonyom, Nyárasszonyom
mi lesz Veled ?
könnyel törli ki felvésett neved:
Nyárasszonyom, Nyárasszonyom
mi lesz Veled ?
*
Első levél
Ahol most dermedt
dombokat határol
A fellegekkel küzdő alkonyat,
Szivárvány-fátylat lengetett a távol,
S szellő suhant a szőke fák alatt.
A fellegekkel küzdő alkonyat,
Szivárvány-fátylat lengetett a távol,
S szellő suhant a szőke fák alatt.
A karcsú nyírnek
reszketett az ága,
Úgy hívott minden búcsúzó madárt,
Patak partján az erdő vadvirága
Nagyon búsan, nagyon remegve állt.
Úgy hívott minden búcsúzó madárt,
Patak partján az erdő vadvirága
Nagyon búsan, nagyon remegve állt.
Erdők között a város
csendje dermedt,
Meggörnyedt minden tölcs-titán-alak,
Azúr szemükben kérdezés merengett:
A boldog álmok mind lehullanak?
Meggörnyedt minden tölcs-titán-alak,
Azúr szemükben kérdezés merengett:
A boldog álmok mind lehullanak?
Ki tudja, hol,
véget-nem-érő messze,
Sóhajtva indult egy bús, gyönge szél,
S aranyra rémült fák között remegve
Avarra hullt az első holt levél.
Sóhajtva indult egy bús, gyönge szél,
S aranyra rémült fák között remegve
Avarra hullt az első holt levél.
Dermedten néztem a
halott levélre,
Csönd volt, csupán a lelkem reszketett,
És sírt a szél: mindennek vége, vége,
Az ősz... az ősz... az ősz megérkezett.
Csönd volt, csupán a lelkem reszketett,
És sírt a szél: mindennek vége, vége,
Az ősz... az ősz... az ősz megérkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése