Karácsony ...
Karácsony előtt
bizony kukucskáló angyalkák szállnak le a Földre, bekukucskálnak minden ház
ablakán. Azt lesik, hol laknak a jó kisgyerekek, akik megérdemlik a karácsonyi
ajándékokat.
*
Gyermekkorunkban e
hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát
rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel,
megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az
ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem
elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már
állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással
meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót,
igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg
kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és
rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá
Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban,
angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet
akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám
zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes
ellenségeim fölött.
*
És a szív érzi, hogy
azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és
az eszeddel nem hiszel.
*
Rebbentek a kicsike
gyertyák, fenyőszag volt és nagy csöndesség kereken. Valami szomorúan szépet
éreztem akkor. Fájdalmasat, mert egyedül voltam s mert nem volt ajándék az
asztalon. De komoly és dacos érzést is, mert magam teremtettem ünnepet
magamnak. (...) Úgy éreztem, mintha az én kicsi karácsonyfámtól egyszeribe
megenyhült volna az élet szigorú arca, s a reménység meg a jövendő beléptek
ünnepelni hozzám a szobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése