Wass Albert - A csalogány; - Ha jönne egy fecske; - Zölden rezdül a nyírfa lombja

Wass Albert

A csalogány

https://www.youtube.com/watch?v=2pKFS4jNTZU

Már reszket a holdfény a lombos akácon,
Már esti homály ül a néma tanyán,
És bent a berekben, egy korhadó ágon
Már himnuszát zengi a kis csalogány.
Trillázva repül a magasba az ének,
Majd harsogva csattog a völgybe alá,
Ott fent lesik hangját az égi zenészek
És változnak villanó hold-arannyá.
És néha úgy peng, mint az éjben a hárfa,
Egy holdas ligetben, az ablak alatt.
És úgy zokog néha, mint télen az árva,
Ha fergeteg, orkán elébe szalad.
Már alszik a fészek a sűrű berekben,
Köd-pára lebeg fent a domb tetején.
S szép csalogánydalt az éjjeli csendben
Nem hallgatja más, csak a szellő meg én...
Ha ébred a hajnal az alvó ligetben,
S az éjszaka eltűnik árnyaival,
Úgy zengi utána repesve a lelkem:
,,Csak szépség zenéje az igazi dal!"

*
Ha jönne egy fecske …

Ha jönne egy fecske,
ezüstté fázott téli tájakon,
mikor legjobban fáj a fájdalom,
mikor a szívek alig-alig vernek,
én azt hiszem:
kizöldülnének az erdélyi kertek…

Hiszen olyan kevés is kell nekünk,
hogy az arcunk egy kissé felderüljön.
A szív? A szív az hamar állna táncra,
csak lenne, aki hegedüljön!
Én azt hiszem: ha jönne egy fecske,
akkor, amikor senki se várja:
tavaszt csinálna!

*

Zölden rezdül a nyírfa lombja

Zölden rezdül a nyírfa lombja.
A bajor erdőn lágy szellő remeg.
Ám hazámra és jövőmre
Lőporszagú ködpára pereg.

Fehér itt a nyírfa kérge.
Gyöngyvirágra lepke száll.
És mégis: az egykori virágharang,
csupa illat, ragyogó szín és hang -
szemem előtt az otthoni erdő lebeg.