Weöres Sándor - Keleti elégia

Weöres Sándor

Keleti elégia

 https://www.youtube.com/watch?v=RZlYs8qTf1Y

miféle páros szakadék

két szembenső partján ülünk

hogy éjszakánként nem szabad

fehér vérünkbe mosdani

a szélvész ingünkbe törik

csillagfény köntösünkre szárad

de reggel gondosan bezárom

a puszta levegő szobáját

kulccsal csukom s elindulok

a meredélyen fölfelé

egyedül mindig egyedül

gyermeki ajkán szalmaszál

csövében égő messzi kastély

melyben mindenki védtelen

a pompázó üres ruhák

hol a tüzet nem oltja senki

mikor a sziklacsúcsra érek

égi rőzse hajnalodik

csak ő ül lenn méh éjszakában

tesz-vesz kihamvadt tűz körül

Petőfi Sándor - A négyökrös szekér

Petőfi Sándor

A négyökrös szekér 

https://www.youtube.com/watch?v=2fJpCCV7SG8

Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre ültek és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren.
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön.
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Erzsikének,
A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez.
"A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket."
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

Várnai Zseni - Most este van ...

Várnai Zseni
Most este van …

Most este van, lefekszem
napomra visszanézek,
fáradt vagyok, meleg volt,
a hőség elcsigázott,
sokat futottam, mentem
s a por belepte lelkem,
mint útszéli virágot.

Napomra visszanézek,
beszéltem emberekkel,
azok is megsebeztek,
szavak tüskéjét érzem,
próbálom elfeledni,
poros ruhám levetni
s aludni hófehérben.

Késő van már, elalszom,
elfordulok napomtól,
a hold vizébe nézek
s kendőm beléje mártom,
ezüstben elmerítem,
szívemre ráterítem,
borogatom, - ne fájjon

Reményik Sándor - Minden jól van

Reményik Sándor

Minden jól van

  https://www.youtube.com/watch?v=CFAkTmnpA2M

Azt akarod, hogy kilépjek magamból.
Hát jól van, most kilépek.
Vallom veled, hogy nem hiába élek.
Vallom, hogy irgalom a kegyetlenség
És áldás az átok
Kell, hogy a termő magot földbe vessék,
És néha vérrel és szennyel befessék
A rejtett Cél felé futó világot.
Vallom veled, hogy minden, minden jól van,
Bár gályapadhoz láncolt rab vagyok
A végtelenbe lendülő hajóban.
Vallom veled, hogy minden, minden jól van.
Akkor is, ha én nem érzem, nem látom, -
Hogy minden egész, - minden összefügg,
És rab-voltomban van a szabadságom,
Erőm az erőtelenségben,
A betegségemben a gyógyulásom.
A rossz is, amit gonosz szándék nélkül,
A vétek is, amit itt elkövettem,
Kristállyá érik messze valahol:
Vallom, lélekben, testben megtörötten.
Vallom, vallom veled mindezeket,
Mert szépek és mert lehetetlenek, -
S szeretném lehajtani fejemet
Világfeletti gondolataid
Kőszikláira, mint puha párnákra...
Hallod, hallod? igent mormol reá
S áment dörög a tenger orgonája.

Csukás István - Üzenet

Csukás István

Üzenet

Majd gyermek leszel, horzsolt térdeid

árulkodnak kurta szoknyád alól,

majd gyermek leszek, ölyv örvényeit

érzem zuhanni szívemben, csahol

nyált gyöngyözve kutyánk, tyúk ül a léc-

kerítésen, sós gerinc-ív a nyár,

még idegen vagy s akármerre mész,

semmit sem sejtő szemem rádtalál;

majd álmodsz még, mint visszaálmodom

eltűnő perceim rovar-sűrű

özönlését lámpás asztalomon,

majd álmodsz még lágyan, hogy jegygyűrű

ég ujjadon s blúzod már megfeszül,

tejfényben alszol kitakarva, ring

veled az ágy és érintetlenül

ébredsz s nézed szemed kék holdjait;

még idegen vagy és magamnak is

idegen vagyok, gyűlik nyelvemen

hánytató, jéghideg, kesernyés íz,

kínjaimat kiköpni nem merem,

félarcú ég, tövis-szája torony,

rándul rám, madár sisteregve száll,

mögöttem nád-hajlító alkonyon

tutajozik a gyerekkori nyár;

még idegen vagy, de majd ha veled

élek, elmondom, mint szerettelek!

Dsida Jenő - Én hívlak élni

Dsida Jenő

Én hívlak élni 

https://www.youtube.com/watch?v=jVfnhRhuyZE

Hallgasd meg, mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.
Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!
Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.
Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.
Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni..

Vajda János - Ha szépet látok

Vajda János

Ha szépet látok

Ha szépet látok a világon,
Én mindig csak rád gondolok,
És rád gondolva, napvilágom!
Egyszerre szép minden dolog.

A vadon erdő, virágok, fák,
Magába mind üres keret.
Gyönyörűséges tündérország,
Ha benne látom képedet.

A szép tavasz, a tündöklő nyár,
A fényes ég, mind mennyi kéj!
Hát még veled! mikor, sötét bár,
Ah, kedvesebb tán még az éj!

És nélküled, árván, magamban?
Azok az égő csillagok
Megannyi gyertyafény, mely búsan
A ravatal körül lobog...

Lázár Ervin - A soványító palacsinta

Lázár Ervin

A soványító palacsinta

(részlet)

https://www.youtube.com/watch?v=mM0rLfivUXw

Kriszti királykisasszony nem sajnálta volna érte a fele országát. Kincstárából a legszebb smaragdot. Karkötőt, gyűrűt, feliratos trikót, akármit! Meg is hirdette a Királyok Lapjában: „Fele országom, kincstáram legszebb smaragdja, karkötő, gyűrű, feliratos trikó, akármi annak az embernek, aki megutáltatja velem a palacsintát.”

Kriszti királykisasszonynak nyomós oka volt rá, hogy megutálja a palacsintát: Ő maga volt a nyomós ok. Mert gömbölyű volt, mint egy búbos kemence, széles, mint egy szalmakazal, és vastag, mint a rácpácegresi Nagyszederfa.

S mindez miért?

Bizony azért, mert módfölött szerette a palacsintát. Palacsintával kelt, palacsintával feküdt, a palacsinta volt a mindene.

Na, özönlöttek a hirdetésre a különböző doktorok, kuruzslók, kutyapecérek. Egyik injekcióval próbálkozott, a másik ráolvasással, a harmadik kocsikenőcsös palacsintával; majd ettől megundorodik, jajdefinom, mondta Kriszti királykisasszony, és befalt a kocsikenőcsös palacsintából háromszázat, az injekcióra rá se hederített, a ráolvasás szertefoszlott, mint egy nyár végi bárányfelhő – csak a palacsinta, a sok palacsinta, meg a palacsinta. – Tessék velem megutáltatni a palacsintát – toporzékolt Kriszti királykisasszony egy ízes meg egy mézes palacsinta között. – Karcsú akarok lenni, mint a nádszál, hamm, egy túrós, lenge, mint a tavaszi szellő, hamm, egy kakaós, hamm-hamm-hamm.

Már-már úgy látszott, hogy senki sem tud kifogni Kriszti királykisasszony ádáz szenvedélyén, amikor az erdő felől megérkezett a legeslegutolsó pályázó is, egy nagydarab, kövér, sántikáló ember (gondolom, azért sántikált, mert fájt az Achilles-ina), és azt mondta:

– Kedves Kriszti királykisasszony, dehogyis kell neked megutálnod a palacsintát, éppen ellenkezőleg, annyit ehetsz belőle, amennyit akarsz, csak az a fontos, hogy az én találmányomból egyél, mert tudja meg mindenki, én, a lángelméjű föl- és kitalálnok, föltaláltam a soványító palacsintát.

 ...

 

Csoóri Sándor - Esztergomi nyár

Csoóri Sándor

Esztergomi nyár

Ott feküdtem veled a puszta padlón

az ideiglenes faházban –

nyár volt, a deszkán átvilágítottak este a margaréták

s a bokros futóka fehér lámpácskái.

Ha bárki csonkának lát és elesettnek téged,

talán megölöm,

hisz tudtál nevetni fakuló sebeiden,

sírni, hogy élsz még,

hogy karnyújtásnyira járhatsz a zsúfolt szilvafáktól,

tudtál egy ország szemében könnycsepp lenni,

ha rég elveszett hegyeire gondolt.

Esztergom felől harangszót himbált a szél

minden ébredéskor,

látlak most is, ahogy belekapaszkodsz

a korai kondulásba

és hintáztatod magad a dombok fölött.

Vörösmarty Mihály - A nyárról; - A zivatar

Vörösmarty Mihály

A nyárról

Az Tavaszi napokat nyár szokta nyomba követni,
     Mely az éhségnek hív elüzője leve.
Ekkor tündöklik pirosodva már a gyümölcs is,
     Mely ezelőtt bimbó és virágocska vala.
Földi vetés zöldűl és már majd magva kigördűl
     A hüveles helyből, végre de csűrbe kerűl.
Most vagyon a bővség, mellyel táplál a kegyesség,
     Nemde nagy szeretet, s Isteni végezet ez?

*

A zivatar

Reng a negédes kőfal, az oszlopok
Rázkodva tartják terheiket, nehéz
     Felhő huzódott össze, dördűl,
          Csattanik, és zuhog, omlik a víz.

Hah! mint tör át a sűlyedező ködön
A tiszta villám bús lakaink felé!
     Lecsap! s nyugatnak gőgös ormán
          Széthasadoz, bomol a kemény szirt,

És a sebes tűz már kiveszett. - Hazám,
Ha tán enyészned kéne, dicső hazám,
     Igy dőlsz-e sírba? Hajh! vagy elnyom
          Csendes öröm közepett az álom?

Babits Mihály - Egy perc, egy pille

Babits Mihály

Egy perc, egy pille

Hopp, ma pille, költeményem
ne szégyenkezz szállani: -
üdvözöllek, új reményem,
örömöm hullámai!
Ti viszitek messze széllyel
széllel-béllett vágyamat
és ha elfáradtam éjjel,
illatos diólevéllel
ti vetitek ágyamat.

Milyen jó hogy vágyam tajték,
könnyű béllelése szél!
Reng reményem habja: rajt még
hajszálamra sincs veszély.
Viharától mitse félek:
én mindég föllül vagyok,
páncélossal nem cserélek,
mint afféle széllel-béllett,
hogy olyan könnyű vagyok!

Hátadon, diólevélen,
vess, habom, hát ágyat itt!
Habon és diólevélen
aki könnyű, nyughatik. -
Ember, a tengert ne célozd
megbékózni: nem lehet!
Hiú hittel ne acélozd,
vak teherrel ne páncélozd
habra hányott lelkedet.

Radnóti Miklós - Zápor után

Radnóti Miklós

Zápor után

 https://www.youtube.com/watch?v=eJrEnAcKVMw

Két arcán két pipaccsal
pirult, hogy jődögélve jöttünk,- a rét:
s mint asszony ki messzi emberét várja:
teli fény ült az enyhe dombon.

Majd ég dörrent, felhő repedt,
hosszúhajú zápor esett
és csattogva szerteszállt:

tócsába vert lepke hevert
s kapálgatva vizet kevert
a fulladó sok bogár.

Most szárító szél sürög
a zápornak ragyogó maradékán
és az ég arany hasadékán a nap
kibúvik és végigfut a lombon

és végigfut a fán,
s a bokron is végig,
gyorsan felejt a táj
és gyorsan az ég is.

Nyár szusszan újra a levegőre
s a gyönge fűre sziszegő fény száll.
Csönd van s előre hajlik a fűszál
és fodros hő száll szerte odafönt.

Száll a hő s a fáján
fénytől hajladoz ág:
rátekint ravaszdi
mosollyal a száján

s csucsorít a világ.

Nadányi Zoltán - Nyári kép

Nadányi Zoltán

Nyári kép

Ködös, bús télben nyári kép
incselkedik velem,
nyílik az ajtó s ő kilép,
szép nyári reggelen.

Megáll a lépcsőn, szertenéz,
most kezdődik a nap.
Az égre néz, a kertre néz
és piritóst harap.

Ott áll fehérben, csillogó,
sugárzó szőkeség,
fölötte zöld lomb, zöld bogyó,
meg a kékselymes ég.

Kutyája hozzá karikáz
kézcsókra, boldogan
és őt körülcsókolni, száz
virágillat rohan.

És ő maga is csupa friss
és illatos szirom,
virágoskert ő maga is,
rózsa és liliom.

Ott áll a lépcsőn és örül:
be gyönyörű idő!
Örül minden, köröskörül:
be gyönyörű is ő!

Kányádi Sándor - Nyári zápor

Kányádi Sándor
Nyári zápor

https://www.televizio.sk/2017/06/kanyadi-sandor-nyari-zapor-animacio-gyerekeknek

Virágon lepke,
tarka pillangó,
körüle zümmög,
donog a dongó.

Fű, virág, minden
áll mozdulatlan.
Izzad a lepke,
olyan meleg van.

"Borul, beborul,
Vigyázz, pillangó!
Bújjunk, bújjunk el" -
dongja a dongó.

Felhő az égen,
borul a napra.
Megáll a lepke
egy pillanatra.

Libbenne szárnya,
jaj, de már késő.
Dördül az ég, és
zuhog az eső.

Zuhog a zápor,
ázik a lepke.
Szorítja szárnyát
nagy dideregve.

Aztán a felhő
ahogyan támadt,
fordít a tájnak
hirtelen hátat.

Kisüt a nap, és
a kis pillangó
szárítja szárnyát,
s donog a dongó.

József Attila - Szeretném, ha vadalmafa lennék

József Attila

Szeretném, ha vadalmafa lennék

https://www.youtube.com/watch?v=BIRh4bBnI6U

Szeretném, ha vadalmafa lennék!
Terebélyes vadalmafa;
S hogy testemből jóllakhatna
Minden éhező kis gyermek
Árnyaimmal betakarva.

Szeretném, ha vadalmafa lennék
S minden egyes árva gyermek,
Ha keserű könnye pereg,
Felkeresné s könnyeivel
Öntözné meg a tövemet.

Szeretném, ha vadalmafa lennék,
Mi ha majd egykor kiszárad
És a tél apó kivágat,
Lángjaival felszárítná
Könnyeit a bús árváknak.

S ha csakugyan vadalmafa lennék,
Volna öröm a földön és
Sehol semmi bú, szenvedés
S a mosolygó fejeket nem
Bántaná az elköltözés.