Radnóti Miklós
Zápor után
Két arcán két
pipaccsal
pirult, hogy jődögélve jöttünk,- a rét:
s mint asszony ki messzi emberét várja:
teli fény ült az enyhe dombon.
Majd ég dörrent, felhő repedt,
hosszúhajú zápor esett
és csattogva szerteszállt:
tócsába vert lepke hevert
s kapálgatva vizet kevert
a fulladó sok bogár.
Most szárító szél sürög
a zápornak ragyogó maradékán
és az ég arany hasadékán a nap
kibúvik és végigfut a lombon
és végigfut a fán,
s a bokron is végig,
gyorsan felejt a táj
és gyorsan az ég is.
Nyár szusszan újra a levegőre
s a gyönge fűre sziszegő fény száll.
Csönd van s előre hajlik a fűszál
és fodros hő száll szerte odafönt.
Száll a hő s a fáján
fénytől hajladoz ág:
rátekint ravaszdi
mosollyal a száján
pirult, hogy jődögélve jöttünk,- a rét:
s mint asszony ki messzi emberét várja:
teli fény ült az enyhe dombon.
Majd ég dörrent, felhő repedt,
hosszúhajú zápor esett
és csattogva szerteszállt:
tócsába vert lepke hevert
s kapálgatva vizet kevert
a fulladó sok bogár.
Most szárító szél sürög
a zápornak ragyogó maradékán
és az ég arany hasadékán a nap
kibúvik és végigfut a lombon
és végigfut a fán,
s a bokron is végig,
gyorsan felejt a táj
és gyorsan az ég is.
Nyár szusszan újra a levegőre
s a gyönge fűre sziszegő fény száll.
Csönd van s előre hajlik a fűszál
és fodros hő száll szerte odafönt.
Száll a hő s a fáján
fénytől hajladoz ág:
rátekint ravaszdi
mosollyal a száján
s csucsorít a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése