Csukás István
Üzenet
Majd gyermek leszel,
horzsolt térdeid
árulkodnak kurta
szoknyád alól,
majd gyermek leszek,
ölyv örvényeit
érzem zuhanni
szívemben, csahol
nyált gyöngyözve
kutyánk, tyúk ül a léc-
kerítésen, sós
gerinc-ív a nyár,
még idegen vagy s
akármerre mész,
semmit sem sejtő
szemem rádtalál;
majd álmodsz még,
mint visszaálmodom
eltűnő perceim
rovar-sűrű
özönlését lámpás
asztalomon,
majd álmodsz még
lágyan, hogy jegygyűrű
ég ujjadon s blúzod
már megfeszül,
tejfényben alszol
kitakarva, ring
veled az ágy és
érintetlenül
ébredsz s nézed
szemed kék holdjait;
még idegen vagy és
magamnak is
idegen vagyok, gyűlik
nyelvemen
hánytató, jéghideg,
kesernyés íz,
kínjaimat kiköpni nem
merem,
félarcú ég,
tövis-szája torony,
rándul rám, madár
sisteregve száll,
mögöttem nád-hajlító
alkonyon
tutajozik a
gyerekkori nyár;
még idegen vagy, de
majd ha veled
élek, elmondom, mint
szerettelek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése