2017. szeptember 1., péntek

Szuhanics Albert - Rekkenő szeptember



Szuhanics Albert

Rekkenő szeptember


Rekkenő szeptember,
megizzad az ember.
Jóember? Gazember?
Hevíti szeptember!


Szeszélyes esztendő,
elkel most a kendő,
legyező hölgyeknek,
árnyában tölgyeknek.


Szeptember nem fösvény,
felizzik az ösvény,
a forró homokban
meztelen nyomom van.


Napozom még egyszer,
köszönöm, szeptember!
Érleld a szőlőtőt,
s mondok egy köszöntőt!


Mert hévvel jössz elő,
nem vagy te őszelő,
s e himnusz rád jutó,
tündöklő nyárutó!


Ligeti Éva - Itt van az ősz; - Szeptember lett; - Szeptemberi nyár



Ligeti Éva
Itt van az ősz

Szeptember lett


Szeptember lett, az idő, hogy rohan,
-a reggelekkel futok álmosan,
majd elragad sóvár csodálkozás,
s feltűnik néhány apró változás.

Ágát ereszti fáradó levél,
színes, s a száraz avarban henyél,
míg vadgesztenye földön hempereg,
szemernyi harmat játszin lepereg.

Szeplős lomb alatt nyújtózó árnyék,
a bujkáló Nap fénye ajándék.
A szél mindent felkavar – itt az ősz,
s pazar csodája bennem elidőz.
*
Szeptemberi nyár

Még tart a szeptemberi nyár,
kivár az ősz, a napsugár
fázós lelkem dédelgeti,
hajam szellő lebegteti,
mintha csak repülni hívna,
s úgy érzem magam, mint egy díva,
kire színes ruha simul,
sárgán, barnán, bordón virul,
míg zölden lankadó levél
is hosszú napokat remél,
és mindezt én is így hiszem,
s boldog napjaim őrizem.

Gyurkovics Tibor - Iskola-nyitogató



Gyurkovics Tibor
Iskola-nyitogató

Iskola, iskola,
ki a csoda
jár oda?
A takács, a kovács,
a kőműves meg az ács,
a kardjával odajár
kese lovon a huszár!
Itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
mennyi szálat fon a pók.
Itt tanulta meg az í-t,
hogy a rózsa kivirít,
hogyan írja le az ú-t,
s a Dunántúl csupa púp,
pörögtek az ő-k, az ű-k,
mint a fényes köszörűk.
Itt kezdte a hóember,
jaj, de szép a december!
itt sütötte meg a pék
a legelső kenyerét,
itt tanulta meg a csősz,
mikor sárgul meg az ősz,
minden ember itt tanulta
meg, hogy mennyit ér a munka,
é-t is, b-t is, c-t is,
itt tanulok én is!
Kinyújtom a kezemet,
ha ugyan elérem
a kilincset s bemegyek
pirosan, fehéren,
körülöttem karikában
kürtös-fürtös kobakok,
itt tanult meg a halász is
készíteni csónakot,
itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
hogyan kötik a csomót,
meg a d-t, meg a t-t,
emberek becsületét!

Pné Juhász Mária - Búcsúzik a nyár; - Ősz; - Szeptember éjen



Pné Juhász Mária
Búcsúzik a nyár

Ősz

Nézd, e furcsa öreg füzet!
Mily kecsesen hajlik Maros fölé,
ágain még Nyár fénye csillan,
fonnyadt levelein, már Ősz izzik.
Feslett ruhában tündököl szeptember,
szél jajdul homok- fövenyen,
a parton sötétség úszik,
esti égen magányos csillag evez.
Szétnyílik lomb hegye,
mélyre szánt a vágy, vérző naplemente
rózsák halott szirmain siratja
elárvult magányát.
*
Szeptember éjen

Szeptemberi éj hűvösére
emlékszel-e?
Csendben álltunk a parton,
kezed kezem kereste,
én fáztam,
te féltőn átöleltél,
úgy tűnt hozzánk hajol
a telihold,
ajkad lezárta kételyeim,
szeptember egéről
csillagok kacagtak.

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Hasítanak; - Újra




Nagy Csaba /Gyémánt/

Hasítanak


Erősen fáj mented.
Ilyenkor csak
alvad bennem a szív,
hogy nem hív hangod,
hogy
nem vagyok melletted.


S bár érezlek,
elémhoz a fény,
szereteted hold fonta,
ezüst-arcú kalászokban küldöd,
te suttogsz
a nyárban cicázó széllel
a falevelek között,
csak hasítanak
a gyülemlő vágyak.


Szeptember lesz,
mire újra látlak.
*

Újra



Medrükből
kilépett folyók térnek vissza,
mint esténként
házához, ki koldulásban fárad.


A delet a növekvő fecske-fiókák is
anyjuk ölében,
csukott
szemekkel pihenéssel töltik.


Ma újra karod fonódhatott
körém,
az ágakon
szeptemberi rügy,
s újra
csók lett, ajkunk érintése
a dobbanásban,
mely az esők
utáni csendnek nyugalmat ad.


Mint halál a koporsók mélyén,
egy szusszanás volt csak,
de oly szép,
míg érezhettem
újra
arcomra
tett kezed nyár-adta melegét.

Szeptember - Őszelő - Földanya hava



Szeptember – Őszelő – Földanya hava – Szent Mihály hava




A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt ("  septem"  = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. A rómaiak a görögöktől vették át a hetes szám (hepta) nevét. Ez a görög hetes szó pedig a "  hepo"  igéből eredt, amelynek jelentése: "  követni", "  ujjal rámutatva követni, üldözni valakit". Amikor ugyanis még az ujjakkal való számlálás dívott a görögöknél, az egyet a bal kéz hüvelykénél kezdték, ötös volt a bal kéz kisujja; a jobb kéz hüvelyke volt a hatos szám, s így a jobb kéz mutatóujja lett a hetes. Ezzel a mutatóujjal, a heptával lehetett valakit megigézni, rámutatva őt követni, üldözni. A hetes számjegy tehát voltaképpen azt jelenti, amire "  rámutatunk", amit az ujjunkkal "  követünk", "üldözünk".
E hónap (a hetedik hónap) 13-ik napja különösen szerencsétlen hírű volt a régi Rómában, ami ellen csak úgy lehetett védekezni, hogy az ember szöget vert a falba. Nálunk, Magyarországon főként szeptember utolsó napjának van rossz híre a nép között: ezen a napon nem ajánlatos vetni, mert akkor a vetés zöld marad és nem érik be.
*
Népi megfigyelések:

- ha szeptemberben megdördül az ég, a fák sok virágot hoznak még
- ha másodszor is kivirágzik az akác, akkor hosszú, meleg őszre lehet számítani
- ha korán lehullanak a falevelek, a gólyák és a fecskék korán útra kelnek, akkor hamarosan megérkezik a hideg idő

A szeptember még nyár és már ősz is, bár a csillagászati ősz csupán az őszi napéjegyenlőség napjával, szeptember 21-ével köszönt be. A mezőgazdaságban ez a hónap a teljes betakarítás, majd a szüret, egyúttal pedig az őszi szántás-vetés időszaka, amikor nagyon sok függ az időjárástól. A meteorológusok Őszelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Földanya havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Tigris (Almaszüret) hava elnevezést használták szeptemberre, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent Mihály hava. Az első őszi harmincnapos hónap, melynek 22-23. napján a Nap a Mérleg jegyébe s egyúttal az őszi napéjegypontba lép.

Népi mondóka:
Amilyen az Egyed-nap,
olyan az egész hónap.
Az időt Kisasszonynapja,
négy hétre előre szabja.
Mihálykor az észak s keleti szél,
sok havat és kemény telet ígér.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Jó idő következik, ha hónap elején sok futócsillag látszik, ha nem esik harmat, vagy ha esett is, de hevenyében elszárad, ha az éjjelek rendkívül hidegek, ha a Tejút az égen tisztán látszik.
Rossz idő jö, ha a galambok vízben fürödnek és későn repülnek haza

Szeptemberi jeles napok
Szeptember 1.
Egyed napja, őszkezdő nap. (Szent Egyed remete a VIII. században élt Provence-ban.) Sok helyütt ekkor kezdték meg a búza és a rozs vetését, mert azt tartották, akkor bő termésre számíthatnak.
Erdélyben ezen a napon állnak szolgálatba a pásztorok. Azokat a disznókat, amelyeket karácsony táján akartak levágni e naptól hízóra fogták. Ha esett az eső Egyed napján, esős őszre számítottak, ellenkező esetben szárazra.
*
Szeptember 5.
Lőrinc napja, úgy nevezett "rontónap". Lőrinc sok kárt csinál, például megrontja a vizeket, azokban már nem lehet fürödni (hideg van), beleesik (máshol belepisil!) a dinnyébe, azaz a nyári görögdinnye e nap után már élvezhetetlen lesz, lucskos, vízízű.
*
Szeptember 8.
Kisasszony napja, Szűz Mária születésének napja. Magyarországon kedvelt búcsúnap.
A hívő asszonyok kimentek a szabadba napfelkeltét várni. Úgy tartották, aki arra érdemes, a felkelő napban megláthatja Máriát.
Bizonyos vidékeken ekkor kezdték el vetni a gabonát, melyet kisasszony napjára virradóra kitettek a szabadba, hogy a harmat érje, "az Úristen szentelje meg".
Mint a paraszti gazdasági élet fontos napja, sokfelé a cselédek szolgálatba állásának napja is volt.
A dió leverését a fáról is ekkor kezdték.
Szép elnevezése: Fecskehajtó Kisasszony napja arra utal, hogy ettől a naptól kezdve keltek útra a költöző madarak.
*
Szeptember 12. Mária napja
A név gyakorisága miatt kedvelt névünnep.
Egyes vidékeken a búcsú napja, például Sárkeresztesen a rokonokat kacsával, töltött paprikával, lepénnyel, kalácsokkal kínálják.
Bukovinában az istensegítsiek búcsúnapja. Vendégségeket, táncmulatságokat rendeznek, négy faluból is várják a vendégeket.
*
Szeptember 15.  Hétfájdalmú Szűzanya napja
Mária anyai fájdalmára- melyet megfeszített fia halálát látván érzett - emlékezés napja. Nagyon régi kultusz, egyike első nyelvemlékeinknek, az Ómagyar Mária siralom is erre utal.
*
Szeptember 21.  Máté apostol és evangélista napja.
Egyes vidékeken Máté hetében vetették a gabonát. A vetés a férfiak munkája volt, melyhez különféle rituálék kötődnek.
A vetőmagot megszentelték, a férfiak megmosták a lábukat, tiszta ruhába öltöztek, így mentek ki a földekre.

Egyes vidékeken a magvető a nyelve alá három búzaszemet tett, és a művelet közben nem volt szabad beszélnie.
Miután a vetést elvégezték,a vetőabroszt (ami gyakorta a karácsonyi abrosz) a magasba dobták, hogy nagyra nőjőn a gabona.
*
Szeptember 23. – Őszi Napéjegyenlőség
A csillagászati ősz szeptember 23-án kezdődik.
(A déli féltekén e napon kezdődik a csillagászati tavasz.)
*
Szeptember 29. – Szent Mihály – Simon – Júdás
Szent Mihály arkangyal ünnepe. A hagyomány szerint Mihály a túlvilágra költöző lelkek kisérője, ő ítéli meg az emberek cselekedeteit az Utolsó Ítéletkor.
Általában kezében karddal és mérleggel ábrázolják.
Ez a nap volt az ún. kisfarsang időszakának kezdőnapja, azaz a lakodalmak ideje, mely egészen Katalin napig tartott (november 25.).
*
Szüret:
A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött.
A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához, a végzéshez kapcsolódtak: az uraság megkötözése; szüreti koszorú elkészítése; a koszorúvivők leöntése vízzel; az uraság köszöntése verses rigmusokkal; a legjobb szedők megajándékozása pl. kendőkkel; végzéstánc; mulatság. […]

Kert – szeptember

Szeptember hónap legfőbb eseménye a kertekben talán a szőlőszüret, de nem mindenütt van szőlő és ebben a hónapban is van még számos más teendő is. Még folyik az őszi termények betakarítása, de már gondolni kell a jövő tavaszra is. Meg kell terveznünk a következő évi növények sorrendjét. Itt az ideje a gumós-hagymás növények, és a kétnyáriak ültetésének.
A veteményesben is itt az ideje az őszi vetésű, ültetésű növények telepítésének. Most dugdossuk az őszi fokhagymát, ültetjük a földiepret, az őszi áttelelő salátát szintén, vethető a spenót, tavasszal korán lehet szedni. Földieperből érdemes több fajtát ültetni, egész érési sor áll rendelkezésünkre a szaporító anyagból.
A szeptemberi vetés célja többféle is lehet, egyrészt vetés késő őszi friss fogyasztásra, másrészt vetés, ültetés tél végi, koratavaszi friss fogyasztásra, harmad részt vetés késő tavaszi, koranyári fogyasztásra. Az augusztustól nevelt áttelelő saláta palántákat szeptember vége felé ültessék szét 25x25 cm tenyészterületre.

Gyeptelepítés.
Kerti virágok

A virágmag drága, érdemes tehát saját kertünkből begyűjteni a jövő esztendőben szükséges virágmagokat. Ezen kívül a virágok őszi ültetése is szeptemberben időszerű.
Gyümölcsfák
Ha gyümölcsfákat szeretnénk ültetni, már most előkészíthetjük a helyét, az ültetőgödröket, a megfelelő mennyiségű érett trágyát, vagy érett komposztot, megrendelhetjük a gyümölcsfa csemetéket.

Tárolás
Fontos őszi feladat a megtermelt gyümölcs és zöldség megfelelő tárolása. A zöldséget és gyümölcsöt lehetőleg külön tároló helyiségben raktározzunk. Időnként mindent ellenőrizni kell, a romlás miatt. A tároló helyiséget meszeljük ki, a fa polcokat, ládákat súroljuk le és kellően szárítsuk ki.

A zöldségeket veremben is tárolhatjuk, megfelelő takarás és időnkénti szellőztetés esetén kevés romlással tárolhatjuk.


Köszöntjük e hónap szülötteit, 
névnaposait, ünnepeltjeit!
Jó egészséget, boldogságot kívánunk!

Pogány Zoltán - Szeptemberi piknik



Pogány Zoltán

Szeptemberi piknik


Ködposztóban, szakadt felhőkkel kél a reggel;
mily megszokott szeptemberi látomás!
Pihenni indulunk... Dellám, látod? Más
e pirkadat - tegnap nem ilyent képzeltem el.


Harmat, avagy ködürülék csillog mindenen...?
Bármelyik – surranónk azonnal nedves.
S pár lépés után nadrágunk, mint szennyes
gyolcs, olyan: mint mi túlmosott; mint mi kincstelen...


Így, zordan indul hát ez az erdei piknik.
Ám szólongat a táj...! És a friss vajaskiflik
éholdóbbak lesznek, mint más napokon.

Előttünk, jó magasan, a Kukurics-tető:


már napfény zargatja. A zölden emelkedő
terepen a nyers levegőt kapkodom.

Bár lassan, felérünk a hegytetőre...
borókás, fenyves, tölgyes; szóval a megszokott.


Ismerjük jól ezt a vad-kertes, lombos szagot.

Kíváncsian lessük, vajon még dől-e
az a vén fa, mit mindig féltünk, hogy kiszakad
a földből... ha itt járunk, ott gyűjtünk árnyakat.


Nem, még nem dőlt ki, még áll! Illetve, dől mindig.
Lepakolunk alá... ni, egy vargánya
lopakodott már előttünk árnyába...!
Hát, kezdődhet végre a veled-páros piknik!


Így, felhötlenül fészkelődünk, gyökér-kedvvel;
élvezem: szád kacaj-, szó-, és csóktanár.
Minden szál fű száraz ruhát öltött már...
s eszünkbe sem jut a ködposztós, zordon reggel.

Hollósy Tóth Klára - Halványul; - Ősz van megint ...



Hollósy Tóth Klára
Halványul

Halványul a táj, álomra készül,
épp olyan akár egy álomvilág,
a beborult ég óvó tetőül
feszül fölé, mint védő hattyúszárny.

Fárad az élet, gyenge már, őszül,
búcsúzkodik a hímes tarkaság,
egyre fakul minden,visszaszőkül,
az áldomását lassan issza már.

Csendesül, vénül, elmúlni készül,
veszíti szépséges ragyogását,
a füzeken nagy szúnyograj rémül,
szomjazza a nyárnak tűzvarázsát.

A csöndleplű táj harmatcseppje hull,
pengeti mély lantján a méla húrt.
*
Ősz van megint…

Festi az ősz tájképeit megint,
rothadó, fanyar ízei a szánkban,
reszketünk  a sok vad szél suhogásban,
szanaszét szórva már az álmaink.

Írja az élet költeményeit,
almát, diót, körtét rak kosarába,
a levélen foltok, vörös és sárga
hirdeti a múlás rejtelmeit.

A madár is búcsúzik, visszatekint,
mogorva szél sóhajt: ősz van megint,
dér szitál az elalvó táj felett.

Míg az ősz begyűjti hullt kincseit,
a tájra  pompás színeket vetít,
leveleket potyogtat, tereget.

Képes Géza - Szeptember



Képes Géza

Szeptember


Úgy érzem néha: arcod arcomat súrolja,
gyöngéden mint a Dél első lehellete,
mely hogyha átsuhan az erdőkön dúdolva,
kinyíl a száraz ágak kandi rügyszeme.
S olykor mintha szemem vizébe csüngene
homlokod érett aranybarna lombja
s míg vágy hulláma zúg reám, szorongva
lesem: nem akad-é el vérem üteme.


Vagy ha dobolni kezd az ősz esője,
gyöngyszürke szálakkal az ablakom beszőve,
úgy sejtem hirtelen: szobámon áthalad
gondolatod, sugárzó, röpke gondolat,
melyben úgy érkezel hozzám, miként a kósza
szellő szagában hull elénk egy messzi rózsa.


Lázár Horváth Zsuzsanna - Ösz-idéző; - Őszi eső



Lázár Horváth Zsuzsanna

Ősz-idéző



Ködöt ha sír a sápadt őszi ég
s sejtelmes pára burkolja a tájat,
hideg csókkal csókolja a fákat
a szél,zálogba hulló levelet kér.


Vándorútra keltek már a fecskék
nem csivitelnek az ereszem alatt,
károgó varjak várnak már havat
s a kertek alatt lopakodik a Tél.

 
Visszasírnánk már a lángoló nyarat
bombázna bár tűzsugarakkal a Nap,
mint ölelje dércsipke a bokrokat.


Szívünk emlékek fényénél időz
míg ránk borul búsan,barnán a köd
s lassítja léptünk iramát az Ősz.

*

Őszi eső



Álmomból kopogó eső ébresztett,
a reggel kissé morcosan érkezett.


Felhők mögé bujdosott a fény,
nem ragyog Nap szeptember egén,
csak fém-szín gyöngyök fénylenek
az udvar zöld gyepén.


Súlyuktól hajlik virág s levél,
bőven öntötte könnyét az éj.
Szürkeségbe burkolózó Ősz,
korai, hogy már itt időzz!


Várjuk még az indián nyarat,
hogy fénye simogassa arcunkat,
s ha október festi majd a lombokat,
szívünk emlékek után akkor kutat.

Kormos István - Szeptember



Kormos István
Szeptember

Gyászol három hangyaboly,
cincognak a tücskök,
kék ködnek nézik az eget,
zöld ködnek a füstöt.
Szaladnak a füvekhez,
elszállt a fű délre,
kukoricazászlón lobog
üszög feketéje.
Boglyaszállás fölrepül,
a fák messze úsznak,
tücsökcirr ördögszekéren
panaszol az útnak.
Megadják mind magukat,
sárgöröngyre ülnek,
sírnak-rínak, s kis öklükkel
gyöngykönnyet törülnek.

Osvát Erzsébet - Szeptember elseje; - Szól a csengő



Osvát Erzsébet

Szeptember elseje


Szeptember elseje
elérkezett végre.
Örömöt csillant az
elsősök szemébe.
Még alig pitymallik,
ők már talpon vannak,
nehezen várják, hogy
útnak induljanak.
Kis táskájuk fénylik,
vadonatúj, tiszta.
Benne ábécéskönyv,
tolltartó és irka.
Üres lett a fészek.
kirepült a madár.
A sok kicsi elsős
már iskolába jár.
*

Szól a csengő

Hej de büszke
a ház népe!
Kicsi Bálint iskolás!
Tyúkanyó is
másképp mondja,
mint azelőtt: - Kotkodács!
Kakasunk meg
olyan cifra
kikerikit kukorít -
elhallatszik
jó messzire,
az iskolaudvarig.
Szól a csengő:
Csingilingi,
mehettek mind haza már!
Édesanya
ízes fánkkal,
édes szóval hazavár.
Piros táska
Bálint hátán,
piros mosoly víg arcán.
Csaholva fut
felé Fickó:
Csakhogy itt vagy, kisgazdám!

Jékely Zoltán - Szeptembervégi este



Jékely Zoltán
Szeptembervégi este

Hűvös szeptembervégi este;
besüt a hold az ablakon.
Kezemben nagy-nagy piros alma,
őröl, mormol az idő malma,
duruzsolását félve hallgatom.

Odakünn titkos kutyapárok
egymásnak bús szóval üzennek.
Én ismét mint az árva járok.
Mi köze hozzánk a jelennek?
Mi köze hozzám a jelennek?

Hideg széllel jönnek a házra
s hívnak a városszéli kertek.
A fákon ért szilvák sírása:
„Hát életünk egy nyárra terjed?”
A fűben alma-hulla erjed.

Erdőszagú ölfának alján
most van soron a vad bujócska;
az izgalomtól arca halvány,
s összebú lányka és fiúcska…
Ravasz hunyó számol a falnál.

Száraz kórók lábunkba marnak,
fázós, utolsó denevérek
szárnyukkal csillagot takarnak.
Sírkeresztek a lámpafények,
melyek a domboldalban égnek.

Hideg a kő, nem hull a csillag,
a kémények sűrűn pipálnak;
a Kollégyom körül latin-szag,
szaga bús tanulási kínnak
s száz régi enyedi diáknak.

Kántáló szép cselédleányok,
illatosak s örökre tiszták,
ó, nagymamák, ó, rőzselángok,
ánizsteák, gombák, puliszkák,
nélkületek velem mi lesz hát?

Újságában is régi este,
jelenedben a múlt ragyog.
Ne bánd, mi a holnapi lecke!
Álmomban úgyis meghalok
s a lelkem száll a nagy hegyekbe. –

Farkas Viola - Szeptember 20.



Farkas Viola

Szeptember 20.


Fáznak már a levelek,
Én is beleremegek,
Szeptember 20. Ősz beáll,
Szél a fákon szalutál.
Körbe járom a kertet,
Egy-két gyümölcs meglepett.
Sűrű lombok közt füge,
Kacsintgat a semmibe.


Le kell szednem, megesszük,
Vagy ajándékba visszük,
Terem szőlő bőséggel,
Permet nélkül hűséggel.
Nem túl szép, de ehető,
Bárkinek elvihető,
Maradék nem vész kárba,
Sok madár jár hozzája.


Találtam két cső borsót,
Benne pont kilenc szem volt,
Birsalma is fa alatt,
Véletlenül ott maradt.
Jaj, de nehéz felvágni,
Légkalapács kell neki,
De az ízét szeretem,
Ha elkészült, kell nekem.


Petrezselyem, de nagy kincs,
Évek óta egy szem sincs,
Van most pár bokor dísznek,
Öröm látni szememnek.
Nyugodni készül a nap,
Viszontlátásra holnap!
Csak még egészség legyen,
Mindnyájunkon Kegyelem!


Supka Géza - Kalandozás a kalendáriumban - szeptember



Supka Géza
Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek

(részlet)

Szeptember 13. – szerencsétlen nap
A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt („septem” = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. E hónap (a hetedik hónap) 13-ik napja különösen szerencsétlen hírű volt a régi Rómában, ami ellen csak úgy lehetett védekezni, hogy az ember szöget vert a falba. Nálunk, Magyarországon főként szeptember utolsó napjának van rossz híre a nép között: ezen a napon nem ajánlatos vetni, mert akkor a vetés zöld marad és nem érik be.
Emlékezzünk meg ezzel kapcsolatban magának a „septem” szónak az eredetéről. A rómaiak a görögöktől vették át a hetes szám (hepta) nevét. Ez a görög hetes szó pedig a „hepo” igéből eredt, amelynek jelentése: „követni”, „ujjal rámutatva követni, üldözni valakit”. Amikor ugyanis még az ujjakkal való számlálás dívott a görögöknél, az egyet a bal kéz hüvelykénél kezdték, ötös volt a bal kéz kisujja; a jobb kéz hüvelyke volt a hatos szám, s így a jobb kéz mutatóujja lett a hetes. Ezzel a mutatóujjal, a heptával lehetett valakit megigézni, rámutatva őt követni, üldözni. A hetes számjegy tehát voltaképpen azt jelenti, amire „rámutatunk”, amit az' ujjunkkal „követünk”, „üldözünk”.