Lázár Horváth
Zsuzsanna
Ősz-idéző
Ködöt ha sír a sápadt
őszi ég
s sejtelmes pára burkolja a tájat,
hideg csókkal csókolja a fákat
a szél,zálogba hulló levelet kér.
Vándorútra keltek már a fecskék
nem csivitelnek az ereszem alatt,
károgó varjak várnak már havat
s a kertek alatt lopakodik a Tél.
Visszasírnánk már a lángoló nyarat
bombázna bár tűzsugarakkal a Nap,
mint ölelje dércsipke a bokrokat.
Szívünk emlékek fényénél időz
míg ránk borul búsan,barnán a köd
s lassítja léptünk iramát az Ősz.
s sejtelmes pára burkolja a tájat,
hideg csókkal csókolja a fákat
a szél,zálogba hulló levelet kér.
Vándorútra keltek már a fecskék
nem csivitelnek az ereszem alatt,
károgó varjak várnak már havat
s a kertek alatt lopakodik a Tél.
Visszasírnánk már a lángoló nyarat
bombázna bár tűzsugarakkal a Nap,
mint ölelje dércsipke a bokrokat.
Szívünk emlékek fényénél időz
míg ránk borul búsan,barnán a köd
s lassítja léptünk iramát az Ősz.
*
Őszi eső
Álmomból kopogó eső
ébresztett,
a reggel kissé morcosan érkezett.
Felhők mögé bujdosott a fény,
nem ragyog Nap szeptember egén,
csak fém-szín gyöngyök fénylenek
az udvar zöld gyepén.
Súlyuktól hajlik virág s levél,
bőven öntötte könnyét az éj.
Szürkeségbe burkolózó Ősz,
korai, hogy már itt időzz!
Várjuk még az indián nyarat,
hogy fénye simogassa arcunkat,
s ha október festi majd a lombokat,
szívünk emlékek után akkor kutat.
a reggel kissé morcosan érkezett.
Felhők mögé bujdosott a fény,
nem ragyog Nap szeptember egén,
csak fém-szín gyöngyök fénylenek
az udvar zöld gyepén.
Súlyuktól hajlik virág s levél,
bőven öntötte könnyét az éj.
Szürkeségbe burkolózó Ősz,
korai, hogy már itt időzz!
Várjuk még az indián nyarat,
hogy fénye simogassa arcunkat,
s ha október festi majd a lombokat,
szívünk emlékek után akkor kutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése