Pogány Zoltán - Szeptemberi piknik

Pogány Zoltán

Szeptemberi piknik

Ködposztóban, szakadt felhőkkel kél a reggel;
mily megszokott szeptemberi látomás!
Pihenni indulunk... Dellám, látod? Más
e pirkadat - tegnap nem ilyent képzeltem el.

Harmat, avagy ködürülék csillog mindenen...?
Bármelyik – surranónk azonnal nedves.
S pár lépés után nadrágunk, mint szennyes
gyolcs, olyan: mint mi túlmosott; mint mi kincstelen...

Így, zordan indul hát ez az erdei piknik.
Ám szólongat a táj...! És a friss vajaskiflik
éholdóbbak lesznek, mint más napokon.
Előttünk, jó magasan, a Kukurics-tető:

már napfény zargatja. A zölden emelkedő
terepen a nyers levegőt kapkodom.
Bár lassan, felérünk a hegytetőre...
borókás, fenyves, tölgyes; szóval a megszokott.

Ismerjük jól ezt a vad-kertes, lombos szagot.
Kíváncsian lessük, vajon még dől-e
az a vén fa, mit mindig féltünk, hogy kiszakad
a földből... ha itt járunk, ott gyűjtünk árnyakat.

Nem, még nem dőlt ki, még áll! Illetve, dől mindig.
Lepakolunk alá... ni, egy vargánya
lopakodott már előttünk árnyába...!
Hát, kezdődhet végre a veled-páros piknik!

Így, felhötlenül fészkelődünk, gyökér-kedvvel;
élvezem: szád kacaj-, szó-, és csóktanár.
Minden szál fű száraz ruhát öltött már...
s eszünkbe sem jut a ködposztós, zordon reggel.