2017. november 1., szerda

Jékely Zoltán - November dicsérete; - Halál szele



Jékely Zoltán

November dicsérete


November! Mintha az esztendő minden jaja
ködös kavernáidba sűrűsülne,
te, évszakoknak sepulcretuma!
Halottigéző, rom-tájaidon
borzongva járok föl-le, föl-le.


A lombzúgásra, mondd, emlékszel-e?
Ó, hol van a türkiz-visszfényű sátor,
színes gyümölcsök kandi ékszere
- most, hogy a kert hörgésektől zajos
s apró nyöszörgések karától.


Egy véghetetlen, csuklyás gyászmenet
megy harminc éjt-napot vigasztalatlan,
nyomában iszonyú gyász-zene zeng -
így vivék Bocskay úr tetemét
Kassától Kolozsvárig bús csapatban.


November!
Már átitattad minden idegem,
s mintha az őskori növényi létre
emlékezném, úgy vacog a szivem,
ha öldöklő szeled cibálni kezd;
s testvérként nézek minden falevélre.

*

Halál szele



Meghalt napunk; a nyár rég meghala.

Őszi alkony a halál hajnala.

Jaj, aki őszi alkonyatra ébred,

suhintását érzi halál szelének.



Halottakban és száraz levelekben

most fáj minden, mi visszatérhetetlen.

Az égbolt végtelen szép szőnyegén

virágokat hímez a Nap, szegény;



szívem, órjás, világ alá gurult Nap,

lilás színekkel hímezi a múltat.

De érte nyúl a kín fekete karja,

belészakít s rettentőn megcsavarja.


Siktár Éva - Őszanyó és Télapó szerelme



Siktár Éva
Őszanyó és Télapó szerelme

Télapó a kertek alatt ballag,
leveszi a bársony kabátját
erdő felől lágy zeneszót hallgat
madár dalol, halld most a szavát!

Télapóka nincs még itt az időd
csivitel egy fürge kismadár
november van igaz, na de mitől
van ily' meleg november haván?

Tudom, Te is élvezed a "tavaszt"
mely az ősszel összeköltözött
novemberi szél még nem is ravasz
hajnal hasad de nem önt ködöt...

Télapóka ideülök melléd,
fogom kezed, ontod meleged
ne engedj még, hogyha én már mennék
szerelmes csak beléd lehetek!

Én vagyok az őszanyó már régen,
nézd a ruhám csodás, rőt arany,
ragyognak a csillagok az égen,
Veled együtt várom a tavaszt!

Elballagjak halkan, néma csendben?
Adjam át a szerepet Neked?
Vagy maradjak kicsit a lelkedben
és dúdoljak egy szép dalt Neked?

Tudod, mit még maradjunk itt ketten
jól tudom, hogy összetartozunk
hány éves vagy? Te sem vagy még negyven,
annál több? De víg még a dalunk!

Jankovics Marcell - November



Jankovics Marcell – Jelkép kalendárium
November

(részlet)

Naptárunk 11. hónapja a régi római kalendáriumban a kilencedik volt, latin neve, November is azt jelenti, „kilencedik”. Bár a római nép novemberben is talált alkalmat az ünneplésre — ilyen időszak volt a Ludi Plebeii, „plebejus (ünnepi) játékok” két hete (nov 4—17.) a maga futóversenyeivel és színielőadásaival —, nem örököltünk Rómától jeles novemberi ünnepnapokat.
A hónapot illő módon őszi lombszín ruhájú, repülő ifjú jelképezte, fején bogyós olajág-koszorúval (a mediterráneumban november az olajbogyószüret kezdete). Az alak baljában a hónap terményeivel, répa- és káposztafélékkel teli tálat tart; jobbjában pedig a Nyilas jelét, hiszen november 23-a a Nyilas „védjegyű” csillagászati hónap kezdete. November egy másik antik eredetű jelképe, a nyilazó vagy nőrabló kentaur a Nyilast személyesíti meg. Mezőgazdasági munkák szerint ökrökkel szántó, vető, olajbogyót szüretelő, lóhajtotta olajpréssel dolgozó paraszt, disznókat makkoltató pásztor volt a helyi éghajlattól függően november jelképe.
A hónap régi magyar neve: Nyilas hava, illetve a Nyilas hónap első dekádjának legjelentősebb szentje után Szent András hava volt.


Kósa Emese - Novemberi rezdülések



Kósa Emese
Novemberi rezdülések I.

Ködös november…
magányos hajnalokon
elnyűtt vándorbot.
*
Lefele csapja
a felszálló füstöt a
megdühödött szél.
*
Utca sarkáról
a szél szembe fújja a
semmit semmivel.
 *
Zizzen a szellő
hófehér tájképekben
kóbor kutyadal…
*
Farakás között
taknyos hernyó motoszkál
a hernyócskával…
*
A háztetőkön
belesárgult hótömeg -
alázúdulhat…
*
Marhalábszárak
a sarat dögönyözik
csatakos szélben.
*
Hajlott fa a víz
tükrében a bánatát
megmártóztatja.
¤
Novemberi rezdülések II.

Párás ablakon
megrezdül a Lélekhang
egy Fa-tekintet.
*
Tűzfalak mellett
tömbökbe préselt lelkek…
amott egy fenyő –
 *
Csupa csupasz lét
fázik nyirkos hidegben…
megmaradt egy fa -
*
Semmi kert semmi
udvar semmi nyár semmi…
közelben egy fa -
*
Tömb-tégla-rakás…
könnyeket ejt november…
távolban egy fa -
*
Udvarmaradvány…
kertrészletek zugában
ott felejtett fa -
*
Fenyőbogarak
szorgalmasan ragadnak
a gyökerekhez…
*
Nyikorognak a
vén fák deszkasorsukban
fatelepeken.
¤
Novemberi rezdülések III.

Futó hajnalon
madarak osztozkodnak
eldobott morzsán…
*
A kút káváján
szomjúhozó kis madár
szomorú dala.
*
Riadt cinege
fiókáihoz siet…
távolban léptek…
*
Cinege szökken
parkban nyugtalan mozgás…
egyedül marad…!?
*
Vadgalamb száll az
estvéli félhomályban
ablakpárkányra.
*
Vadgalamb táncol
fanyarrá fagyott sínek
között… megdermed…!?
*
Féllábú veréb
végigszökdel a mezőn…
fütyül a hóra.
*
Ágakon veréb
fújja a keleti szél
tépi a fákat.
*
Múlat a csóka
az éhes város felett
csattog a hideg.
*
Csókák csörögnek
csakhamar éjfélre vált
telehold képe…
*
Zuhog az eső
a varjak menekülnek
bús harangszótól.
*
Őszülő kékben
a varjak gubbasztanak
villanydrótokon.
*
Visszasüt a Nap…
a tűzkorongja előtt
madár repül el…
*
Madárka táncol
áttetsző felhők felett…
karcsú röptében.

November - Őszutó - Szent András hava



November - Őszutó - Szent András Hava


A régi római naptár kilencedik hónapja november, ebből származik a hónap neve. (novem = kilenc) Régi magyar elnevezése szerint Szent András hava, csillagászati megnevezés szerint a Nyilas hava, a meteorológia pedig őszutó néven tartja számon. Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb. A szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket is, és a hónap vége már a báloké. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.
Második „emberes” hónapunk, a november, őszutó és tél-elő is egyben. Időjárásunk mínusz-közelibe fordul, és a hideg északi szél átveszi uralmát zörgő avarrá varázsolva a fákról lehulló fáradt leveleket, és jeges lehelettel kergetve a kéményekből sűrűn felszökő szürke füstkígyókat.

Népi megfigyelések

- ha Mindenszentek napján hó esik, nem olvad el márciusig
- ha Mindenszentek napja nedves, lágy telet várhatunk, ha pedig száraz, úgy kemény tél következik
- ha Katalin kopog, a Karácsony locsog
- Márton olykor fehér lovon jár
- ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál
*
A meteorológusok Őszutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Enyészet havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Disznótor hava elnevezést használták novemberre, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent András hava. A Nap a Nyilas jegyébe lép.
A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek a november hónapba:
Skorpió (október 23 – november 21.) és
Nyilas (november 22 – december 21.)
November folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Mérleg csillagképből a Skorpió csillagképbe, majd a Kígyótartó csillagképbe lép.
November minden évben a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év márciusa, és a szökőévek kivételével a február is ugyanazon nappal kezdődik, mint a november.
*
Népi mondóka

Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?

Hosszú és kemény tél következik, ha október hideg volt, és második felében délnyugatról keletkezett viharok voltak, ha a madarak ősszel kövérek, ha sok komló, makk, és keménymagú gyümölcs termett, ha november hó száraz és nem fagyos.
Jeles napok

November 1. – Mindenszentek napja.
November 2. – Halottak napja.

Azoknak az ünnepe, akikről név szerint nem emlékeznek meg. A IX. századtól kötelező ünnep. Városban és falun egyaránt a halottainkra emlékezünk meg ezen a napon, akik felé gyertyagyújtással fejezzük ki tiszteletünket. A néphit szerint a halottak hazalátogatnak, ezért szokásban volt terítékkel várni és kenyérrel, vízzel, sóval „kínálni” őket. Ezen a napon a munkát is tiltották, nehogy megzavarják a holtak nyugalmát.
*
November 11. – E napra esik Márton napja.

Emlékét az i.sz. 316-ban, Pannóniában született tours-i püspök emlékének szentelik, aki a legenda szerint a püspökké választása elől a ludak óljába bújt, de azok gágogásukkal elárulták őt. A XIV. századi krónikák szerint a jobbágytartozás lerovása is erre a napra esett. A földeken is befejezték a munkákat, melyeket ki-ki erejéhez mérten nagy lakomával ünnepelt meg. Az ünnepi asztal elmaradhatatlan fogásaként a töltött liba mindig ott szerepelt. Úgy tartották, hogy „Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik”. A jó ropogós libacomb mellé pedig mi is eshetne jobban, mint egy jó pohár újbor.
A népi hiedelem szerint november 11. a tél eljövetelének a kezdete. Ezért is van, hogy a vacsorán elfogyasztott liba csontját jóslásra is alkalmazták: ha fehér és hosszú a liba csontja, akkor havas lesz a tél, ha barna és rövid, akkor sáros.
*
November 12. – Megkezdődik a 40 napig tartó böjt.

November 19. -  Árpád-házi Szent Erzsébetre (i.sz. 1207-1231) emlékezünk e napon, aki a legenda szerint gyakran vitt élelmet a szegényeknek. Ennek híre édesapjának, II. Andrásnak a fülébe is eljutott, ami miatt egy alkalommal kérdőre is vonta lányát. Erzsébet válaszul csak annyit felelt, hogy az ő köténye bizony rózsákat rejt, s nem élelmet. És ekkor csoda történt. Mikor a kötényét édesapjának megmutatta, abból rózsák potyogtak a földre. A népi hagyomány szerint, ha Erzsébet megrázza pendelyét, akkor leesik az első hó.
*
November 25. -  Az Alexandriai Szent Katalin

a IV. században élt, a tizennégy segítő szent egyike. Bölcsessége és Istenbe vetett tiszta hite miatt tisztelték őt annyian. A házasságra vágyó lányok védőszentje. Napjához férjjósló hiedelmek kapcsolódnak. Így például a vízbe tett gyümölcság, ha kizöldül karácsonyig, akkor a lány közeli férjhezmenetelét jósolta. Ez az ágat katalinágnak is nevezik.
A népi szokások szerint a pásztorok e napon hajtották ki az évben utoljára a csordát. Mivel e naphoz közel esik Advent első vasárnapja, ezért ekkortól már nem rendeztek bálokat, táncmulatságokat, lakodalmakat. A népi időjóslásban, ha Katalin napkor fagy, akkor karácsonykor eső várható, ha Katalinkor esik, akkor fagyos karácsonyunk lesz.
*
November 30. -  Szent András apostol és vértanú napja.

A néphit szerint a legjelentősebb házasságjósló és varázslónap. Az e naphoz köthető praktikákat a lányoknak többnyire magányosan és titokban kellett elvégezniük. Például böjtöltek, vagy a párnájuk alá férfi ruhaneműt rejtettek.
Az András naphoz legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja, mely egyben az egyházi év kezdete. A nép Andrást házasságszerző szentnek tartja, ami talán annak köszönhető, hogy a pap az első adventi vasárnapon sorolja fel az elmúlt egyházi év eseményeit, így a házasságkötéseket is. Magyarországon e napon kezdték meg a disznóölést és disznótorokat is, melyek egészen farsang végéig eltartottak.

Kert – november

Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb. A szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket is, és a hónap vége már a báloké. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.
A késő ősz minden évben a kerttől való elbúcsúzás ideje. A nyári vegetációnak már csak a nyoma látszik, az első fagyok után pedig végérvényesen beköszönt az őszi hangulat.
Az év vége felé járunk, ilyenkor, ha van is tennivaló a kertben, az nem túl látványos. Ennek ellenére kertünk jövő évi pompája és termése nagyban függ ettől az időszaktól.
A november az őszi mélyszántás és kertásás utolsó hónapja.
November végére a gyümölcsfák és a lombhullató díszfák, díszcserjék már mélynyugalmi állapotban vannak, így az aktuális metszések elvégezhetők rajtuk.
Fagymentes időben még ültethetünk szabadgyökerű gyümölcsfákat, díszfákat és cserjéket.

Novemberben még akad tenni való otthonunk környékén. Aki kertes házban lakik az tudja, a kertet elő kell készíteni a télre. Fontos a lehullott levelek összegyűjtése, vízteleníteni kell a kültéri csapokat, nehogy elfagyjanak a tél idején. A gyümölcsfákról el kell távolítani a rajta maradt leveleket, gyümölcsmúmiákat, mert fertőzés forrása lehet. Ebben a hónapban értékeljük legjobban az örökzöld növényeket, amelyeket az évek során ültettünk. Azonban vannak olyan növények, amelyek hűvös helyen átvészelik a telet ilyen, mint például a muskátli, a leander és a citrus félék...A fűszernövényeket  be tudjuk vinni a lakásba, ha nem is maradnak meg tavaszig, még sokáig élvezhetjük ételeinkben kedvező hatásukat. A belső ablakpárkányon cserépben is elfér a bazsalikom, petrezselyem, metélőhagyma, kakukkfű, a babér.

November elején, amíg a fagyok nem jönnek, a természet bámulatba ejtő, színes levelekkel kápráztat el minket. Lassan elhagyja az októberi színpompát. A kellemes, simogató őszi napfényt, fagyos hajnalok és ködös reggelek váltják. Már a tél is megmutatja magát egy-egy hószállingózással, ritkábban tartós havazással.
Télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Ne feledkezzünk meg  a madarak etetéséről! A ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészelik a telet, ám az etetés nagy könnyebbséget és biztonságot jelent  számukra, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük. Sivár kertünkbe életet hoznak és tavaszig rengeteg élménnyel ajándékoznak meg minket!
Nagyon sok szeretettel köszöntjük
e hónap
szülötteit,
névnaposait.
Sok boldogságot kívánunk!

Farkas Viola - November közepe



Farkas Viola
November közepe

November közepét írunk,
Az évszakkal, jól elbírunk,
Nem lehet panasz ajkunkon,
Kegyelem tart az utunkon.

Hullanak a falevelek,
Jönnek téli üzenetek,
Készüljetek jó emberek,
Távozóban a nagy meleg.

Fel-feltámad a szél úrfi,
Fújdogálva, játszadozni,
Pörgeti a leveleket,
Csalogatja a hideget.

Jön is az majd zimankóval,
Hóförgeteggel, szánkóval,
Gyermekeknek Mikulással,
Utána szent Karácsonnyal.

Ünnepelnének a népek,
Ha szűnnének az ínségek,
Ó Uram, de földrészeket,
Tenger-áradás fenyeget.

Vergődnek és elpusztulnak,
Az egekhez kiáltoznak,
Jövel Uram, segítségül,
Tán a vihar is, csendesül.

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Veled; - Nem lehetek



Nagy Csaba /Gyémánt/

Veled


0któber lett,
egy új, alíg pár hét után,
s a hajnali ég
ismét lefele hajtja a Nagygöncöl rúdját.


Nem láthattalak rég,
az árként ömlő idő törekszik
őszbe önteni minden felédfutó utat,
de bennem élsz,
minden percem tiéd,
s el kell hinned, sokat gondolok rád.
 
*

Nem lehetek




Ahogyan a nádas felől is
odébbállt az ősz lágy lépte utáni köd,
a színtelen november
párás szempillái alól
tavasz-igéretű enyhe sugarakkal,
reggel még
reménytadó, békés Nap köszöntött.


Mégis bántanak
a körülvett gátak, vagy föld-mélyig
bukó
gyökereim kötnek.


Árva, akácillatokkal
álmodozó fűszál, szirmod nem lehetek

Hollósy Tóth Klára - Múlik az ősz; - Késő őszi alkony; - Lombot szaggat



Hollósy Tóth Klára
Múlik az ősz

Múlik az ősz, csitul a fényözön,
gyérül a napfény, elenyész,
búcsúzkodik a horizontkörön,
az elmúlásba belevész.

Távoli visszhangok egyberingnak,
szelíd csendet néz a szabály,
egymásba hal a szín, fény, s az illat,
közelít már az esthomály.

Lazul a szál, elmúlás andalít,
karol a hosszúszárnyú szél,
fülembe suttog, hallgatni tanít,
talán bölcsebb, minden bölcsnél.

Minden illan, múlik körülöttem,
akár a lomb, sűrű, szürke ködben.
*
Késő őszi alkony

Mintha a szennyes ég áztatná ruháját,
beszürkülne tőle a végtelen,
a táj fölött piszkos, hamuszürke szálát
fonja az alkony szépen, szelíden.

Ahogy nő a hártya az alvadó tejen,
úgy nő a csend, halkul egyre, de cseng,
fanyar avarillat árad egyre, kereng,
neszek fülelnek kinn a réteken.

A fákon bagoly huhog, hűs homályt köszönt,
a sötét ég éji takarója,
fázósan remeg, de még éberen a föld,
alkony lebbent fátylat az alvóra.
*
Lombot szaggat

Lombot szaggat az őszi szél,
hűs eső verdesi a fákat,
tártszárnyú, nagy madár az ég,
a hű barátra vetve árnyat.

Csendesen még megidézi
régletűnt reményei sorát,
könnye hull, mert látni véli
sosem bírt, csak akart vagyonát.

Jurisin Szőke Margit - Vágyom a pillanatot



Jurisin Szőke Margit

Vágyom a pillanatot


November huszonnegyedike,
Lehetetlen!
Hiszen süt a Nap
szebben, mint májusban.
Ma mindenki boldog és mosolyog...


Veled találkozom, kedvesem.
A két szép szemed az
arcomon vesztegel.
Együtt csillog
szem a szemmel,
benne ragyog
két szerető ember.
Egyetlen szemrebbenés elég,
már nyújtod is karjaid felém.
Gyöngéden, majd erősebben
kebledre szorítasz.
Nyakad átkarolva,
arcunk egymáshoz simulva
állunk egybeforrva.
Vágyom e pillanatot.


Áprily Lajos - Senilia; - Két út; - November II.



Áprily Lajos

Két út


Októberi tarka fák közt
hegyvidéken vitt az utam
s áldott testű ifjú asszony
lassan szembe jött velem.
Jött a völgy felől pihegve,
arca meggyulladt a szélben.


Így vitt engem is, mesélte,
hegy felé az én anyám.
Vitt a hűlő postaréten
szívdobogva nagyanyámhoz
(régi tornyú városvégen
házikóban éldegélt,
télre gondolt, téli fára,
unokára és halálra
s várva-várta jöttömet).
Útra súlyos testü voltam,
neki mégis könnyü voltam,
mert örömmel hordozott.
Vitt az őszben nagyanyámhoz,
hegyre-forradt házikóba,
míg november meghozott.


Istenem, be furcsa most így:
völgy felé a tarka fák közt
holt anyámat én viszem.
Viszem őszben és havakban,
viszem halkan és titokban:
őt se lássa senki sem.


Istenem, be kicsi test volt,
súly alig volt két karomnak,
s most mint vén, zuhant harangnak,
mélybehúzó súlya van.
Jött a hóhozó november,
ő világra hozta testem,
én megszülni nem fogom.
Harangsúlyú kicsi testét
hordozom, csak hordozom.

*

November, II
1
Még fény ölel, remegő sugarak.
De szél jár és levelek hullanak.
El ne seperje innen senkise:
A teraszunk őszi poézise.

2
Hív a pirók. Egyhangú, bús a dal.
November hangja. Vajon hova csal?
Egy mélabús meseországba tán,
ahol ezer pirók süvölt a fán.

3
Hosszúra nyúlt az út, anyám,
sok volt a seb, s a béke késett.
S ma mégis, mégis köszönöm
világra szülő szenvedésed.

Sárhelyi Erika - Messzenéző; - Őszi sajgás; - Őszi ecsetvonás




Sárhelyi Erika

Messzenéző


Avarba kavar a novemberi szél,
néma haláltánc csak az utcazajban.
Az ősz távoli vidékekről mesél,
hol kendermagos dallal kel a hajnal,
hol a tél is szelíd és kedves lehet,
mint régóta várt, bölcs mosolyú rokon,
ott még az október is fel-felnevet,
mikor a csöppenő musttal eloson.
 
*

Őszi sajgás



Idén nem kaptak szárnyra a fecskék,
gép repteti el mindüket a nyárba.
Hidegek és rövidek az esték,
a szó sajog, az ölelés hiába.


Gyönge a Nap, akár a madártoll,
a testben is csak szédeleg a lélek.
Bennem az ősz minden évben gyászol,
és sárba hull az összes fecskefészek.
 
*

Őszi ecsetvonás



Rozsdabarna keretben napszítta, régi vászon.
Fújom a port s lám, ellebben egy nyáresti álom.
Az üveg mögött elfolyik a vérnarancs alkony,
s az ájult égboltba döf a büszke templomtorony.
A megsárgult paszpartun a fény picinyt elidőz,
lobban, majd kialszik, mint tél előtt a röpke ősz.

Petőfi Sándor - Kellemetlen őszi reggel ...



Petőfi Sándor
Kellemetlen őszi reggel...

Kellemetlen
Őszi reggel.
Kedvtelen, borús idő.
Hulldogál az
Elvirított
Őszi tájra az eső.

A szobában
Ketten űlünk
Együtt: én s az unalom.
Terhes vendég!
Mint malomkő
Csügg rajtam. De megcsalom.

Szépen titkon
A szobából
Kiröpítem lelkemet.
Szállj, lelkem, szállj
Messze, messze...
Útad napnyugatra vedd.

Napnyugatra
Vannak, akik
Én előttem kedvesek:
Agg szülők és
Ifju lyányka
S mind, akiket szeretek.

Járd be őket,
Járd be sorra,
S jőj meg késő est felé
Édességgel
Megterhelve,
Mint virágokról a méh.

Pné Juhász Mária - Csillagúton; - Őszi varázslat



Pné Juhász Mária

Csillagúton


Október hűs egét unva,
magányos csillag
Földre bandukol,
kezében csöppnyi lámpás,
szemében boldogság.
Mezők fűszeres illatát
már nem érzi, hisz
késve érkezett, tétován
körülnéz, s rácsodálkozik arra,
mit Ősz palástja rejteget.
Árva kukoricatarlón, egér
keresgél szórt szemet,
elhagyott tanya sudár
akácáról, bagoly szemez vele.
Fáradtan nézi a fákat,
érzi a derűt, mely áthat
mindenen, csöppnyi lámpását
eloltva, Hold hívó szavára
beleolvad a végtelenbe.

*

Őszi varázslat




Mikor a halódó fénysugár
őszi föld szívébe költözik,
szürkülő keresztutak árnyát
november haloványra festi.

 
Nincs semmi szín, fákról a homály
árvácskák szirmába öltözik,
kerengve száll lelkek légvárán,
s a holnap álruhában izzik.

Dsida Jenő - Tóparti könyörgés



Dsida Jenő
Tóparti könyörgés

Ez pusztulás. Beteg világ.
Beteg világban béna ember. Zilált ligetek zörrenése. Utolsó fény. Sötét november.
Ó jöjj velem, ne hagyj magamra
e rémület vigyorba züllött időszakán! Hallom zörögni a korhadozó, görbe küllőt,
mely a futó föld kerekét
tétován fogta eddig össze s már szétomol, hogy utasát árkok szennyében megfürössze.
Ez nem negédes jajgatás,
finomkodó poéta-lárma, de fejem fölött penge leng s fejem alatt kigyúlt a párna.
Kuszált körívet, parabólát
cirkalmoztam és léniáztam. Nem tudom hol, a számítást összezavartam, elhibáztam
s most már nincs többé elme, hogy
a rend bogával összekösse e rámbízott, romolt világot, mely belefut az üstökösbe.
Tört homlokomon távoli
lángok visszfénye váltakozva lobban s kialszik. Irgalomtelt angyalra várok, hátha hozna
valami enyhe-lanyha mérget,
amelytől csapzott-fürtü, csúnya fejem elalvó lassusággal válladra esne s ott kihúnyna.
Vagy - fuss velem, hiszen szeretsz.
Tán gyógyulás ősparkja vár itt: szívedre bízom magamat, légy most okos és tégy akármit.
Nő vagy és voltál kisgyerek
s felsírtál bizonyára éjjel, melletted látva bábudat lyukas, tört porcellán-fejével.
Mit tettél akkor? Ó, ha most
eszedbe jut, próbáld meg újra! Mívelj csodát, tíz gyönge ujjad legyen gyógyító Isten ujja,
végy valahol varázsragasztót,
lássam magamat újra épen, e sok riadt, repedt szilánkot egy darabban és emberképpen! -
Ez itt a park s ez itt a tó.
Már nem sírok és nem menekszem, történjen bármi mindenekkel, fáradt vagyok, a padra fekszem, -
nézd: a megtestesült betegség,
gigász beteg a törpe padkán; milliárd ember várja benne, hogy könnyes kínja elapad tán
S te csak magad vagy, édesem.
Van-e szerszámod; mely kivágná e duzzadó daganatot? Tedd a világot orvossággá
és add be az emberfiának! -
meleg felhőkből adj kabátot a széthulló, szegény betegre, ki betegen is csak barátod
teremts neki tavaszt, ha tudsz,
ezer vigyázó virágméccsel s készíts teát a parki tóból, ha fuldokolva felköhécsel,
bodzateát a parki tóból,
csészéje, kristállyá meredve, maga legyen a tó kerek kavicsos-öblű, tiszta medre,
és facsarj hűs citromlevet,
savanyú fényt a sárga napból, mely óriás csészénk fölött ring-leng és bágyadtan barangol,
s a mesebeli hószín hattyút,
mely most suhogva vízbe ugrott, süllyeszd el benne olvadón, mint fehér, édes kockacukrot... –