Pné Juhász Mária
Csillagúton
Október hűs egét
unva,
magányos csillag
Földre bandukol,
kezében csöppnyi lámpás,
szemében boldogság.
Mezők fűszeres illatát
már nem érzi, hisz
késve érkezett, tétován
körülnéz, s rácsodálkozik arra,
mit Ősz palástja rejteget.
Árva kukoricatarlón, egér
keresgél szórt szemet,
elhagyott tanya sudár
akácáról, bagoly szemez vele.
Fáradtan nézi a fákat,
érzi a derűt, mely áthat
mindenen, csöppnyi lámpását
eloltva, Hold hívó szavára
beleolvad a végtelenbe.
magányos csillag
Földre bandukol,
kezében csöppnyi lámpás,
szemében boldogság.
Mezők fűszeres illatát
már nem érzi, hisz
késve érkezett, tétován
körülnéz, s rácsodálkozik arra,
mit Ősz palástja rejteget.
Árva kukoricatarlón, egér
keresgél szórt szemet,
elhagyott tanya sudár
akácáról, bagoly szemez vele.
Fáradtan nézi a fákat,
érzi a derűt, mely áthat
mindenen, csöppnyi lámpását
eloltva, Hold hívó szavára
beleolvad a végtelenbe.
*
Őszi varázslat
Mikor a halódó
fénysugár
őszi föld szívébe költözik,
szürkülő keresztutak árnyát
november haloványra festi.
Nincs semmi szín, fákról a homály
árvácskák szirmába öltözik,
kerengve száll lelkek légvárán,
s a holnap álruhában izzik.
őszi föld szívébe költözik,
szürkülő keresztutak árnyát
november haloványra festi.
Nincs semmi szín, fákról a homály
árvácskák szirmába öltözik,
kerengve száll lelkek légvárán,
s a holnap álruhában izzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése