Siktár Éva - Őszanyó és Télapó szerelme

Siktár Éva

Őszanyó és Télapó szerelme

Télapó a kertek alatt ballag,
leveszi a bársony kabátját
erdő felől lágy zeneszót hallgat
madár dalol, halld most a szavát!

Télapóka nincs még itt az időd
csivitel egy fürge kismadár
november van igaz, na de mitől
van ily' meleg november haván?

Tudom, Te is élvezed a "tavaszt"
mely az ősszel összeköltözött
novemberi szél még nem is ravasz
hajnal hasad de nem önt ködöt...

Télapóka ideülök melléd,
fogom kezed, ontod meleged
ne engedj még, hogyha én már mennék
szerelmes csak beléd lehetek!

Én vagyok az őszanyó már régen,
nézd a ruhám csodás, rőt arany,
ragyognak a csillagok az égen,
Veled együtt várom a tavaszt!

Elballagjak halkan, néma csendben?
Adjam át a szerepet Neked?
Vagy maradjak kicsit a lelkedben
és dúdoljak egy szép dalt Neked?

Tudod, mit még maradjunk itt ketten
jól tudom, hogy összetartozunk
hány éves vagy? Te sem vagy még negyven,
annál több? De víg még a dalunk!