Juhász Gyula - Tavasz ez is ...

Juhász Gyula

Tavasz ez is …

Tavasz ez is, tavasz.
Az égen szőke fény ég,
A földön barna hantok,
A nőkön lenge illat,
A fákon szürke barkák.
Tavasz ez is, tavasz.
Valami mégis elment
És nem jön vissza többé,
Valami mégis elszállt
És soha nem találom,
Valami mégis elmúlt
És nem tudom a sírját...
Egy húr a hegedűmön,
Boldogan bánatos hang,
Elpattant.
De az ég még azúros,
De a föld ibolyás még,
De a nők még suhannak.
Tavasz ez is, tavasz...

Csorba Győző - Csata

Csorba Győző

Csata

Néhány tavalyi mandula
az ág-hegyen maradt.
De bontja, bontja már a fa
az új virágokat.
Ág és virág – még lomb alig, –
vas-szürke, rózsaszín;
– rózsás tüzek lobbannak itt
szürkék kanócain,
fölrobbantják a dermeteg
s makacsul ittragadt telet,
mely földre, ágra rátapadva
az életet bennük fagyatta.

Didergek még, bár süt a nap,
magas szobámra süt,
de biztat a tapasztalat
itt, ott és mindenütt:
nem csapkodó gerillaharc,
hadművelet folyik,
s holott esik néhány kudarc,
csak jóra változik,
és bizton győz a győzni jött
az eddig győzelmes fölött,
s ki jót pártolt a viadalban,
majd része lesz a diadalban.

Bízó, azért még nyugtalan
fogoly, számolgatom:
mily erő állhat ott alant
a szembe-dombokon,
és jobbról-balról mily hadak
zárulnak össze, hogy
döntő csatába fogjanak,
ha kell támadniok.
S örömöm egyre-egyre nő,
mert föl nem tartható erő
feszül a friss füvekben, fákban,
e láncait törő világban.

https://www.youtube.com/watch?v=nmS1XaFVRto

Somlyó Zoltán - Várlak

Somlyó Zoltán

Várlak

A sárkányfejű szigonyos kályhát
befűtöm. Dél van. Fütyörészek.
Meleg lesz, csöndes, buggyanó meleg
ez a bolond boszorkányfészek.

Szorosan összekötözök
két unatkozó bársonyszéket:
itt te fogsz ülni, itt meg én...
Rendezgetek. És fütyörészek...

Itt te fogsz ülni, itt meg én;
zimankós szívem összerázod,
bolond fejem öledbe hull,
s a könnyeidet magyarázod...

Zimankós szívem megpendül,
mint éle jó, hevert acélnak -
Sok ránc lesz majd a szőnyegen
s a bársonyszékek elalélnak...

És átkozol majd és gyűlölsz
s a csókjaidat megtetézed...
... A sárkányfejű szigonyos kályha
ropog. Várlak. És... és fütyörészek.

Török Sophie - Mint gyámoltalan hal

Török Sophie

Mint gyámoltalan hal

Mint gyámoltalan hal, süketen úszom
sötét szerelmedben. Nem tudom egyetlen
mozdulatról – közel vitt-e? vagy eltaszított tőled?
Vakon rángok szemed fényének ostorai alatt,
láthatatlan ár lökdös és elszakít és
hozzád taszít. Süllyedek és fátyolos ujjaimmal
kapaszkodom feléd – óh hogy ing és forog és
változik minden pillanat!
Te mosolyogsz, mosolyod kifürkészhetetlen.
Rettegve nézem félelmes szépségedet,
nem tudom szeretsz-e: s míg vadul állítom,
nem tudom – szeretlek-e téged?
Elragadtatásomban ijedt gyűlölet
szorong és haragomban ügyetlen
hála dadog – és rólad semmit sem tudok!
Mint sötét madár kerengek titokzatosan
sugárzó arcod fölött, s míg ajkam
ajkadon hallgatózik, tolongó kérdéseimre
egyetlen választ sem adhatsz – mert
tested néma, s lelked, mint közönyös csillag,
kusza jelenünkről nem vesz tudomást.

Szabó Lőrinc - Emlék

Szabó Lőrinc

Emlék

Mindig eszembe jut, ahogy
jöttünk a dombról lefelé,
tavaszi fényben, délután.  
Egy virágzó cseresznyefa
alatt megálltál, ágai
körülbókoltak, s gyönyörű  
ajándékából sisakot  
kötöttem a fejedre, szép  
fehér-fekete koszorút.

Most tél van és te messze vagy.
De tegnap elmentem megint  
a dombra, a bokrok közé,  
megcsókoltam a fű helyét,  
ahol hevertünk, azután
soká álltam a fa alatt  
és zuzmarás ágaiból  
szép arcod emléke köré  
koszorút kötöttem megint.

És ijesztő volt üresen  
a fehér-fekete keret,  
és még ijesztőbb, mikor a
régi arc benne megjelent:
 úgy éreztem, megöltelek,
vagy hogy csak én teremtelek,  
a csókodat éreztem és  
szinte sikoltott a szivem:
nem álom voltál tavaly is?

https://www.youtube.com/watch?v=uAjDU78RYQg

Wass Albert - A legjobb barátom ...

Wass Albert
A legjobb barátom...

Élek én, mint oly sok éve
magányom csendes, lágy ölén,
legjobb barátaim lettek a könyvek,
mikben nem csalódtam én.

Ha felcsapom a könyv fedelét,
és utazok a betűk-tengerén,
messze-messze röpít képzeletem
s élem a mások életét.

Feltárul előttem sok, színes világ
s ilyenkor boldog vagyok nagyon,
megnyitom lelkem zárt kapuját,
az érzéseket áradni hagyom.

Sokszor csillog könny szememben,
máskor hangosan kacagok,
feledni tudom gondom, bajom,
mert kiről olvasok, nem én vagyok.

Kirekesztem a zajos világot,
a csend és nyugalom szigete vár,
itt feledem sok kudarcom,
háborgó szívem is megnyugvást talál.

Babits Mihály - Télutó a Séd patqknál

Babits Mihály

Télutó a Séd pataknál

I.

Muzsikál a napsugár ma s ragyogva tükröz a Séd:  
olyan símán gyűri lejjebb vizei halk hüsét, 
  mint titkos mángorlóból gördülne selyem lepedő.  
Kanyarg a mély szakadékban, s locsolja arany csepegő.

(Te se bujhatsz el a naptól, vízmosta vad szakadék:  
zord lelkem is élvez és áld,  
szabad ég! szabad ég!)

Patak! tudod-e: nemsokára itt lesz a tavaszi ár! 
  Jajgatni fogsz, ha vize benned medredet tépve leszáll 
  s csapkod, mint ostoros hóhér: bömbölni, zokogni fogsz!  
Arany Séd! tudsz-e róla? oly nyugodtan ragyogsz...

II.

Beteg voltam soká, s ha láttam (üvegen át) a napot, 
  fagyos szememben drága méze megikrásodott.  
Testem csupa fájdalom még, lelkem csupa félelem:  
mi lennék, édes, hogyha te nem lettél volna velem?

(Nem bujhat el ember a naptól, ki a földre született:  
zord lelkem is élvez és áld,  
szeretet! szeretet!)

Csupa remegés vagyok, mert a vad Nyomor ostorosan  
jön már, s nyugalmam medrét megtépve rám zuhan: 
  ne remegj, maradj sima, lelkem! tükrözzön benned az ég: 
  óh nem lehet az rossz világ, amelyben ez a nap ég!

Lányi Sarolta - Szíved sebét figyeld

Lányi Sarolta

Szíved sebét figyeld

Szegény vagy és örökre senki.
Éhes szemeddel habzsolod a másét.
Kifosztott koldus, rongyod sem takar már.
De te csak élj, mert szép és jó az élet.

Hogyis ne volna jó. Hisz ölik egymást
A százfejű föld minden homlokán
Az életért, mert olyan édes, ölnek.
S meghalnak ők, mert másnak jó az élet.

De szép is ám. Csak meg ne lesd a titkát,
Mivel kendőzi arca pusztaságát:
A véred az és minden jobb reményed.
Csak élj, szegény te, szép piros az élet.

Csak tűrd s ne bánjad lassú pusztulásod.
Szíved sebét figyeld s fürteidnek őszét.
Agyad falán ha őrület kopogtat,
Mondd, hogy "Szabad!" s mondd:

 szép és jó az élet.

Garai Gábor - Nem vagyonra ...

Garai Gábor

Nem vagyonra…

Nem vagyonra gyűjtök – időre,
hogy kószálhassak szabadon
ez idei, s talán jövőre
már járhatatlan tájakon.

Örömömben – ameddig élek –
az osztozhat csak, akinek
így kellek, ki felezi vélem
oszthatatlan perceimet;

Bánatomban csak az talál meg,
kit leigáz a pillanat,
s úgy szakad rá, mint az ítélet,
hogy alig kelt, – s már hull a nap.

https://www.youtube.com/watch?v=2H3VpNQB8Y0

Szomorúfűz - Csillagúton vándorolsz ...

Szomorúfűz

Csillagúton vándorolsz ...

https://www.youtube.com/watch?v=oRrzWAxuB7Y

Merre jársz Kedvesem?

Csillagúton vándorolsz,

Lelked száll a végtelenben.

Ablakomban sír a gyertya,

Viaszkönnyét érted ejti.

Fájdalmasan szól a dal

Búsul, sajog a szívem,

Bánatfelhők felettem

Ma is Téged kereslek,

Fájdalmasak az emlékek

Csillagfények örökében,

A lelkünk ölelésében

Csősz József - Mikor már ...

Csősz József

Mikor már …

Mikor már nem úgy kell a tavasz,
mint amiért küzdeni akarsz,
téli szél ha még havat kavar,
eltűnik vele málló avar.

Mikor már rá nem úgy vágyom rég,
mint akinek vetkőzik az ég,
s csupasz teste kéken tündököl,
nap sugara sötétséget öl.

Mikor már zsongás nem ébreszt fel,
nem szólít: régen indulnom kell...
Egyirányú utca az idő,
én sem vagyok fordított jövő

Körforgalom szédített sokat.
Alig várt meg hajnali vonat.
Szerelmet ha csempésztem talán,
megállónyi idő volt csupán.

Eltűntek a szembe mosolyok,
ezért rosszkedvűen ballagok.
Lucskos járdáról száraz sziget
irányodba azért elvezet.

Ne sokat tölts poharamba már,
amitől az emlék visszaszáll.
Tudod mit, szavad legyen vigasz:
mégis úgy kell egy újabb tavasz!

Csak egy arasz, csak még ez az év,
az sem baj, ha nincs akkora hév.
Bátorítsuk egymást, kedvesem,
s eléd múlt tél virágát teszem!

Margot - Tábortűznél

Margot

Tábortűznél

Amikor lángra kap a fa,
A szalonna zsírja sercen,
Tűznyelveken vígan táncolsz
Felragyogsz a két szememben.

Kacagsz az izzó parázson
Forrón megcsókolod kezem
Csillagszikrát szórsz hajamba
S pajkosan incselkedsz velem.

Mért van az, hogy folyton látlak,
Hogy lüktetsz az életemben?
Tűzálmokban ölelkezünk,
Együtt égünk képzeletben.

Két kis pajkos lángnyelvecske,
Tépi, őrli, falja egymást,
De egy gonosz égi zápor
Vize, elfojtja a varázst.

Kormányos Sándor - Akarsz-e?

Kormányos Sándor

Akarsz-e? 

Megfáradt napjaid
monoton zajában
néha még hallod
vágyaid dalát,
gyötrően sajdul
szívedben az érzés,
ha felzengni hallod
régi dallamát.
Akarsz-e lángot
lelked hunyt tüzébe?
Akarsz-e fényt,
ha rád szitál a köd?
És akarsz-e mondd csak,
önmagadnak tükröt,
s bele mersz-e nézni,
vagy újra eltöröd?

Kósa Emese - Édes az én Uram

Kósa Emese

Édes az én Uram

sötét árnyékok
kúsznak a szoba falán
felhőkből függönyt
húz az éjszaka

hólyagos esőcseppek
hullanak és könnyek
az arcomra
hogy mit mondasz
nem olyan fontos
de azt hogy hogyan

néhány szótöltelék hiányzik
kitöltené a teret
ami úgy a miénk
hogy sohasem volt az
egy szép metafora
kellene hullócsillag
belefesteném álmomat

gyarló a legjobb gondolat is
lelkileg béna vagyok
csapdájából szabadul a Hold

édes az én Uram

Pénzár Miklós Csaba - Távoli ...

Pénzár Miklós Csaba

Távoli...

 https://www.youtube.com/watch?v=0S4MnpgtXOs

Távoli hangot hoz felém a szél,
valami szépséges emléket idéz !
Hallgatom némán az éji csendben
egy hegedű sír fájdalmasan fel!
Olyan szépséges,annyira megható
összeszorul szívem,ez nekem való!
Simogató a dallam,szinte átölel
a varázslat,egekbe emel, elringat
s azt érzem anyám kezével simogat
lassan jő közelebb az igéző csoda
a zene megdobbantja érző szívemet
megsemmisít bennem minden félelmet
végtelen örömet, boldogságot érzek
lelkemmel átölelem az egész Világot !