Lányi Sarolta
Szíved sebét figyeld
Szegény vagy és örökre senki.
Éhes szemeddel habzsolod a másét.
Kifosztott koldus, rongyod sem takar már.
De te csak élj, mert szép és jó az élet.
Hogyis ne volna jó. Hisz ölik egymást
A százfejű föld minden homlokán
Az életért, mert olyan édes, ölnek.
S meghalnak ők, mert másnak jó az élet.
De szép is ám. Csak meg ne lesd a titkát,
Mivel kendőzi arca pusztaságát:
A véred az és minden jobb reményed.
Csak élj, szegény te, szép piros az élet.
Csak tűrd s ne bánjad lassú pusztulásod.
Szíved sebét figyeld s fürteidnek őszét.
Agyad falán ha őrület kopogtat,
Mondd, hogy "Szabad!" s mondd:
Éhes szemeddel habzsolod a másét.
Kifosztott koldus, rongyod sem takar már.
De te csak élj, mert szép és jó az élet.
Hogyis ne volna jó. Hisz ölik egymást
A százfejű föld minden homlokán
Az életért, mert olyan édes, ölnek.
S meghalnak ők, mert másnak jó az élet.
De szép is ám. Csak meg ne lesd a titkát,
Mivel kendőzi arca pusztaságát:
A véred az és minden jobb reményed.
Csak élj, szegény te, szép piros az élet.
Csak tűrd s ne bánjad lassú pusztulásod.
Szíved sebét figyeld s fürteidnek őszét.
Agyad falán ha őrület kopogtat,
Mondd, hogy "Szabad!" s mondd:
szép és jó az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése