Török Sophie
Mint gyámoltalan hal
Mint gyámoltalan hal, süketen úszom
sötét szerelmedben. Nem tudom egyetlen
mozdulatról – közel vitt-e? vagy eltaszított tőled?
Vakon rángok szemed fényének ostorai alatt,
láthatatlan ár lökdös és elszakít és
hozzád taszít. Süllyedek és fátyolos ujjaimmal
kapaszkodom feléd – óh hogy ing és forog és
változik minden pillanat!
Te mosolyogsz, mosolyod kifürkészhetetlen.
Rettegve nézem félelmes szépségedet,
nem tudom szeretsz-e: s míg vadul állítom,
nem tudom – szeretlek-e téged?
Elragadtatásomban ijedt gyűlölet
szorong és haragomban ügyetlen
hála dadog – és rólad semmit sem tudok!
Mint sötét madár kerengek titokzatosan
sugárzó arcod fölött, s míg ajkam
ajkadon hallgatózik, tolongó kérdéseimre
egyetlen választ sem adhatsz – mert
tested néma, s lelked, mint közönyös csillag,
kusza jelenünkről nem vesz tudomást.
sötét szerelmedben. Nem tudom egyetlen
mozdulatról – közel vitt-e? vagy eltaszított tőled?
Vakon rángok szemed fényének ostorai alatt,
láthatatlan ár lökdös és elszakít és
hozzád taszít. Süllyedek és fátyolos ujjaimmal
kapaszkodom feléd – óh hogy ing és forog és
változik minden pillanat!
Te mosolyogsz, mosolyod kifürkészhetetlen.
Rettegve nézem félelmes szépségedet,
nem tudom szeretsz-e: s míg vadul állítom,
nem tudom – szeretlek-e téged?
Elragadtatásomban ijedt gyűlölet
szorong és haragomban ügyetlen
hála dadog – és rólad semmit sem tudok!
Mint sötét madár kerengek titokzatosan
sugárzó arcod fölött, s míg ajkam
ajkadon hallgatózik, tolongó kérdéseimre
egyetlen választ sem adhatsz – mert
tested néma, s lelked, mint közönyös csillag,
kusza jelenünkről nem vesz tudomást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése