Fazekas Valéria
/Fava/
Ne félj!
Szívem Tőled egyet
kérek… ne félj, csak ne félj,
Ha a sötétség beborít, jő ismeretlen veszély.
Ha valami jéghideg karmaival le a mélybe,
Fenyegetőn utánam nyúl, visszahúz fénytelen helyre.
Szívem kérve kérlek… ne félj, csak ne félj,
Ha láthatatlan fogódzót elveszti tapogató kezem,
Míg reszkető lábam elvéti a lépést,
S botladozva félelmetes mélységbe esem.
Szívem Tőled egyet kérek… ne félj, csak ne félj,
Örvénylő gondok útvesztőjében is remélj.
Ha bú és kedv között elvesztem a csatát,
Mint vergődő madár kinek szegték a szárnyét.
Szívem kérve kérlek… ne félj, csak ne félj,
Ne légy selyemszál mit átrágott könyörtelen idő,
Egyedül a sötétben, markomban az igazság
Szeretet parányi töredéke az erő.
Szívem Tőled egyet kérek… ne félj, csak ne félj,
Fátyolos nap lebukik, de nincs örök éj.
Cementfal, koszos bérlakások között síró, őrjöngő magány,
Hidd… az vagyok- vigasztalan pusztaság közepén egy virágszál.
Ha a sötétség beborít, jő ismeretlen veszély.
Ha valami jéghideg karmaival le a mélybe,
Fenyegetőn utánam nyúl, visszahúz fénytelen helyre.
Szívem kérve kérlek… ne félj, csak ne félj,
Ha láthatatlan fogódzót elveszti tapogató kezem,
Míg reszkető lábam elvéti a lépést,
S botladozva félelmetes mélységbe esem.
Szívem Tőled egyet kérek… ne félj, csak ne félj,
Örvénylő gondok útvesztőjében is remélj.
Ha bú és kedv között elvesztem a csatát,
Mint vergődő madár kinek szegték a szárnyét.
Szívem kérve kérlek… ne félj, csak ne félj,
Ne légy selyemszál mit átrágott könyörtelen idő,
Egyedül a sötétben, markomban az igazság
Szeretet parányi töredéke az erő.
Szívem Tőled egyet kérek… ne félj, csak ne félj,
Fátyolos nap lebukik, de nincs örök éj.
Cementfal, koszos bérlakások között síró, őrjöngő magány,
Hidd… az vagyok- vigasztalan pusztaság közepén egy virágszál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése