Tóth Roland
/Sentenced/
Megint egy év
Esőcseppekbe áztatott
kihűlt levél-teáját kavargatja az ősz
madárijesztő riasztotta percek
még felzúgnak az égre
majd siklásba halkulva
hullnak a hónapok barázdái közé
a seregély rajjá verődött órák
séta közben
mint gomba körül a spórák
örvénylik lábaimnál a csend
sár gyurmáiba
cakkos nyomatokat présel a szél
göcsörtössé vált tőkék közt pihen
mélyre szántva a nyár
pár hét talán
szűzi-fehér gyolcsba
tekeri magát a táj
megint elmúlt egy év
nemsoká észak hava épít
jéggel-kötő kristály falat
de én tudom
új tavasz szunnyad már
az ágak mélyén
és a fagy-halott levelek alatt
kihűlt levél-teáját kavargatja az ősz
madárijesztő riasztotta percek
még felzúgnak az égre
majd siklásba halkulva
hullnak a hónapok barázdái közé
a seregély rajjá verődött órák
séta közben
mint gomba körül a spórák
örvénylik lábaimnál a csend
sár gyurmáiba
cakkos nyomatokat présel a szél
göcsörtössé vált tőkék közt pihen
mélyre szántva a nyár
pár hét talán
szűzi-fehér gyolcsba
tekeri magát a táj
megint elmúlt egy év
nemsoká észak hava épít
jéggel-kötő kristály falat
de én tudom
új tavasz szunnyad már
az ágak mélyén
és a fagy-halott levelek alatt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése